Meg lehet oldani ezt a problémát, vagy ne is menjek bele egy ilyen kapcsolatba?

Összejöttem egy nagyon kedves, rendes sráccal a hétvégén. A gond az, hogy szeptembertől ahol én tanulok, ő ott lakik, ahol én lakok, ott tanul ő, és mindketten koleszosok leszünk. Most természetesen nagy a rózsaszín köd, meg azt érezzük, hogy a másikért bármit megtennénk, meg semmi akadály nem állhat közénk. De a fiú még nem tudja, hogy én mindennek tetejébe még szűz is vagyok, és én szeretném őt először megismerni, addig nem akarok semmi komolyabbat. Sajnos csalódtam már, volt aki, elhagyott, amikor meg tudta, hogy szűz vagyok, és volt egy hónapig tartó távkapcsolatom, ahol a másik fél szakított. Na most ez a kapcsolat a kettő egyvelege. Távkapcsolattá válik nemsokára, és nem hiszem, hogy a fiú nagyon tolerálná az én szüzességem. Kedves, aranyos, rendes, de mégis férfi. Én 19 vagyok, ő 21, gondolom igényelni fogja, főleg, hogy ritkán tudunk találkozni. Van jövője ennek az egésznek? Én szeretném, ha lenne. Annyira megfogott az eddigi randikon, és nem tűnt nyomulósnak, nem fogdozta a fenekem, mellem például csók közben megy ilyenek. De mégis félek. Nem akarok csalódni. Nem akarom beleélni magam, aztán pofára esni. Szerintetek zúdítsam rá az aggályaimat, vagy mi legyen? Ha rajtam múlik, akkor folytatjuk távkapcsolatként is, mert én el tudom viselni, de nem tudom, hogy ő hogy viszonyul mind ehhez.

Előre is köszönöm a válaszokat!