Nem tudom, hogy van-e esélyem még ismerkedni? 17/F

Volt már, hogy beszélgettem lányokkal, olyannal is aki tetszik, és érdekes módon nem stresszeltem be, úgy beszéltem vele, mint ha a húgom lenne. De miután befejeztük a beszélgetést, és egy kis idő múlva belegondoltam, hogy miről beszélgettem vele, akkor rögtön olyanokra gondoltam, hogy milyen fejet vághattam? Biztos csúnyát, alig várta, hogy vége legyen a beszélgetésnek. Ez megy végig az agyamban. Tudom, hogy nem kellene belegondolni, hogy mi volt, mert ha jól éreztem magam, akkor felesleges firtatni, hogy mi történt..De hiába próbálom, önként is csinálja az agyam. Nem tudom, hogy miért, de nem tudok ellene mit tenni. Aztán mikor találok rá valami okot, hogy elrontottam, most mit gondolhat az illető akivel beszéltem, akkor arra áll rá, és folyamatosan azon jár az agyam.. Tudom ez már bonyoltult, de csak így tudom leírni.Van most is egy lány, aki megtetszett, megtudtam a facebookját, és nem akarom bejelölni, mert amúgy sem szoktam csak úgy jelölgetni, meg először élőben akarok vele beszélgetni, mert akkor nem lesz meg az a varázs, ha neten kezdjük, és nem lesz téma élőben. Na szóval, tudom, hogy ki ő, meg hetente látom is a suliban. Ő egy évvel fiatalabb, szerintem nagy esélyem lenne nálla. Nem tudom, hogy, hogyan kellene leszólítani, vagy valami módszert, amivel megismerhetem. Amúgy szerintem hiába kérdezgetem, hogy mit mondjak meg, hogy, hogy menjek oda, akkor sem fogok eljutni odáig, hogy leszólítsam. Hiába látom rajta, hogy bejövök neki, vagy még jelzéseket is ad, hogy tetszem neki, meg tudom, hogy sok esélyem van nálla(vagy bárki másnál) Akármilyen jó "terv" is, akkor sem fog menni. Pont az önbizalom hiány miatt. Hiába próbálom magamnak bebeszélni, hogy odamegyek, mire odakerül a sor, hogy van rá lehetőségem a legjobb dumával is amivel tuti levenném a lábáról, még ha csak az ismerkedés is a cél, akkor is látnék egy kis halvány esélyt a bénázásra, ami rögtön arra késztet, hogy ne tegyem meg, nem kell, majd legközelebb, nem fog sikerülni. Erre rááll az agyam, és elképzelem magam abban a szituációban, hogy odamegyek hozzá, és látom magam, hogy milyen "fejet vágok, hogy csúnya vagyok" tudom, hogy nem vagyok az, de nem tudok ellene mit tenni, akkor is rám jön ez az érzés, még most is, nemhogy ott amikor van lehetőség a szóba elegyedésre. Nem tudom, hogy értitek-e, miről beszélek, de szinte lehetetlennek érzem, hogy valaha lesz is barátnőm.. Max, ha fognak kezdeményezni, de ezt meg kétlem, hogy pont az a lány fog, aki tetszik. Kezdeményezett már nállam pár lány, de ők persze, hogy nem az esetem voltak. Ez az érzés, vagy az agyam hülyesége úgymond, nem csak ennél az egy lánynál van, hanem bármely másiknál, aki bejön. Szerintem ez önértékelési probléma, vagy valami hasonló. Lehet, hogy vmi pszichológiai ember tudna segíteni, de kétlem, hogy lenne bátorságom ezt elmondani bárkinek. Maximum itt interneten, olyannak aki nem ismer. Remélem érti mindenki mit akartam ezzel mondani. Már nem tudom, hogy mit csináljak. 17/F