Fiúk, mit tettetek volna hasonló helyzetben?

#1: Nem nagyon szoktam beszélni a problémáimról, bennem van az, hogy nem értenének meg, vagy legalábbis túl sok mindent kellene tudniuk ahhoz, hogy megértsenek, közte rengeteg személyes jellegű dolgot is. De egyébként sem vagyok az a nagyon közvetlen típus, nem igazán engedek közel magamhoz senkit.

#2: Végül is elég sokat beszélgettünk, még ha lelki dolgokról nem is annyit. Amúgy a pasijai mind mások voltak, mint amilyen én vagyok, szerintem levette rólam, hogy gátlásos, zárkózott, kicsit bátortalanabb típus vagyok. Ja és nem is vagyok jó pasi. :) Egyszer volt, hogy beláthattam a dekoltázsába, és nem tudtam eldönteni, hogy ez szándékos flört volt a részéről, vagy csak véletlen, de zavarba jöttem, és nem reagáltam semmit. Viszonylag hosszú idő után (pár hónap) próbálkoztam nála, el akartam hívni valahová, de azt mondta, hogy aranyos vagyok, de majd szól, hogy mikor. És ebből rájöttem, hogy "úgy" nincs esélyem nála. Ma már keveset találkozunk, nem is sűrűn beszélünk, de a jó viszony megmaradt.

Amúgy mindkettőtöknek köszönöm a választ.