Akkor most ez a hajó elúszott végleg, törődjek bele?

szóval most kiírnék egy kérdést amit már az előbb feltettem de azt hiszem hogy az eredeti kérdéss nem volt eelég figyelemfelkető:

szóval van ez a lány akibe szerintem eléggé belezúgtam de igazából már az az érzésem hogy nem jelenthetek neki többet mint puszta barát vagy jó ismerős. vannak fura tulajdonságaim, kissé ekcentrikus vagyok, tehát meg tudom érteni azt hogy ez sok lánynak igazából nem jön be, de mondjuk most ez lényegtelen. egy hónapja ismerjük egymást körülbelül, a minap egy buli során érezhető módon részegen pedig tettem neki egyértelmű verbális utalásokat arra vonatkozóan hogy bejön nekem. szerintem legalábbis eléggé ezt lehetett kivenni az ott elhangzottakból. azóta találkoztam vele több ember társaságában, humorosabb megjegyzéseimre továbbra is mosolyog meg pozitív hangvételű viszontválaszokat ad (hozzáteszem hogy rettentően gyönyörűnek találom ilyenkor mikor mosolyogni látom). viszont ma is az volt hogy épp együtt voltunk hárman, ott volt ő is, mondta eredetileg a harmadik személy hogy ő majd megy el úgy 45 perc múlva de mi azért maradhatunk együtt folytatni a közös munkát amin dolgozunk. a szóban forgó nőszemély akiről beszélek pedig akkor mondta hogy persze, amúgy sincs semmi dolga előreláthatóan. majd közben a laptopjával babrált, ahogy mindannyian, mivel dolgoztunk. mikor pedig elment a harmadik illető akkor szinte két perc múlva beleszőtte a beszélgetésbe hogy akkor ő most megy mert ilyen-olyan dolga hátra van. szóval szerintem egyértelmű hogy elintézte hogy másokkal legyen találkozója akkor hogy elkerülhesse a velem való további beszélgetést, még akkor is, ha tény hogy sok minden nem maradt hátra a munkából. kimentünk a kávézóból, rövid ideig még beszélgettünk, felelevenítettem pár vicces sztorit, nevetett meg hozzászólt, stb., de úgy láttam hogy már éreztetni akarja hogy neki most mennie kéne.

szóval szerintetek hipotetikus módon lehet esély rá hogy csak trükközik/zavarban van érzelmei miatt vagy tényleg egyszerűen nem jövök be neki? szerintem inkább az utóbbi, de azért kíváncsi lennék véleményeitekre.

pedig tegnap előtt igazából még tényleg úgy terveztem hogy meghívom egy kávéra még az ünnepek előtt és színt vallok neki érzelmeimről, de már úgy érzem hogy sok értelme nincs, max annyi, hogy fejlesszem a lelki erőt magamban hogy képes legyek később az életben feltápászkodni a mostohább körülmények zeg-zugából.