Néha a külsőségeket a háttérbe kell szorítanunk, ezzel egyetértetek?

Egy átlagos srác vagyok, talán egyesek szemébe picit átlag alatti is, a nők többségének nem akad meg rajtam a szeme. Amikor nem ismersz még valakit, először csak a külső fog meg. Így értelemszerűen én is mindig a szép lányokat néztem meg. De úgy érzem ez esélytelen, itt vagyok 23 évesen, és még soha nem volt kapcsolatom. Nyilvánvalóan túl magasra tettem a mércét magamhoz képest. Túlságosan fontossá vált a külső számomra, ugyan úgy mint a legtöbb ember számára.

Nem akarok egyedül megöregedni és meghalni, és a szépség egyébként is mulandó, még fiatal vagyok, de hova várjak? Nem olyan akarok lenni, mint akivel anyám jár, elmúlt negyven és nincs gyereke, sose volt felesége, és nem is lesz. Egy családról ahol gyerek is van és boldogan élnek mondjuk négyesben, már csak álmodhat. Kösz, ebből nem kérek...

Így hát úgy döntöttem megismerkedek egy lánnyal, és remélhetőleg lesz belőle valami :) A teste szerintem gyönyörű lehet, mivel vékony, arca átlagos/kicsit átlag alatti, megközelítés kérdése. De a belső értékei szintén csodásak, szerintem idővel szerelmes tudnék lenni, már most is megmozgatott bennem valamit.