Szerelem és ellenszenv egyszerre, lehetséges ez?

Kezdem az elején a történetemet. Néhány hónapja megismertem egy lányt, akibe szépen fokozatosan beleszerettem. Először még csak tetszett nekem, mostanra viszont már szinte belehalok, annyira szeretem. Ugyanakkor rajta semmi olyan nem látszik, hogy ugyanezt érezné viszont irántam, sőt az elmúlt pár napban mintha még direkt kerülné is a társaságomat (például amikor együtt vagyunk néhányan a folyosón óra előtt, ő a lehető legmesszebbre áll tőlem). Szerintem valamit már megsejtett a dologból (bár ebben nem vagyok biztos), és hát nem éppen jól fogadta az egészet. Éppen ezért én is egyre gyakrabban gondolok arra, hogy mégis mi a francért várjak én olyan valakire, aki magasból tesz a fejemre. Ma már odáig jutottam, hogy az eddigi nagy szerelmem elég rendes ellenszenvbe ment át, többet inkább nem is akarom látni. Szerintetek ez normális így? És egyáltalán megmondjam neki az egész dolgot, vagy úgysincs semmi esélyem nála ezek után? :/

Jó tanácsokat kérnék!

17/F