Tetszik egy lány aki nem beszédes és kerüli a magam fajtákat, hogyan tovább?

Egy okos ám szép lánnyal véletlenszerűen összefutottam,egy büfében és ajánlott,hogy mit vegyek...Na mindegy,megvettem azt amit mondott,és leült enni, én meg utána,hogy oda ülhetek e mellé.Ő mondta igen.

Maradjunk annyiban,hogy kínos volt,sok közös témánk lenne,ha beszélne róla.

Aztán elment,rendes volt azért.

Eltelt egy hét és én elég hangos vitázásba kerültem egy másik sráccal,fényes nappal az utcán...Már majdnem úgy volt,hogy szétverem a pofáját,de akkor megláttam őt,és hátat fordítottam és elmentem.Később kiderült,hogy az a srác a haverja volt,és ki lettem osztva..Ennek örültem,hogy beszélt de összefüggéstelenül látszott rajta,hogy nem is vitázni jött. Én meg rácsaptam az alkalomra és mondtam neki,hogy valld be nem is azért jöttél,hogy leordíts..Egy kis szünet után behívtam a szobámba,megdöbbent rengeteg könyvet látott.Nekem ez a hobbim,imádok olvasni,noha nem vagyok jó tanuló épp kettes,de büszke vagyok rá,hogy sokat olvasok.

Régen verekedtem elég sűrűn, sok szaktanárit kaptam,szóval nem voltam jó gyerek.Még a mai napig bennem vannak ezek az érzések, de már elértem azt a kort,hogy tudjam kontrollálni.

Szóval beleszerettem a kiscsajba,holnap elmegyek hozzá és megkérdezzem,hogy van e kedve eljönni velem valahová?

Bár,félek szerintem tetszek neki,csak zavarja a tudat,hogy milyen voltam/vagyok és nem mutatkozna velem....

Tovább?