Szerintetek azért vagyok ilyen szeretgetős, odabújós típus, mert nem kaptam sosem elég szeretet a családban és én sem tudtam kit szeretni, na meg még sosem volt barátnőm sem?

A tököm ki van már, hogy nem tudok egy lányt sem magamba bolondítani, mert nem vagyok jó pasi és totál nincs önbizalmam sem már, gondolom ez meglátszik, mert már csak csúnyácska lányoknál merek próbálkozni is egy ideje, akik nekem nem is az eseteim, de sebaj, a jellem úgyis fontosabb. Még így sem könnyebb, mert a csúnyácska lányoknál is volt, hogy nem jöttem be és elutasított. Úgy látszik én valami ritka ronda fiú lehetek. Csak sszeretnék szeretni és viszont szeretet kapni, szerelembe esni és úgy, hogy egy lnáy is szerelmes legyen belém végre és rájöttem, hogy ezért nem vagyok boldog, mert ez hiányzik igazán. Ugyanis szexeltem már és pettingeltem is egy csúnya lánnyal, de egyáltalán nem boldogított a dolog, pedig azt hittem majd csak a szex kielégítése megold mindent, de úgy látszik én ilyen szánalmas érzelmes, szerelemre vágyó, örök reménytelen vesztes típus vagyok. Irigylem a sok érzéketlen, szívtelen fickót, szívesen cserélnék velük, hogy csak a szex boldogítson magában.

Utálok ilyen nyálas dög lenni, szerencsére rejteni tudom a hétköznapi életben, még szerencse, hogy nem lát senki a fejembe. Olyan rossz, hogy mindenhol szerelmes párok és én is arra vágyom, hogy egy lány szeressen, de aztán belenézek a tükörbe és megértem miért nem tud még egy csúnyácska lány sem vonzódni hozzám, max kényszerből, mert neki úgysem jut más.

Ja és tudom, hogy szánalmas, nyálas meg bénaság, ha egy fiúnak vannak érzelmei, utálom is, hogy ilyen vagyok, mindig is igazi alfa állat akartam lenni, azok minden lánynak bejönnek, de a testem sem arra lett kitalálva, én inkább a művészlélek típus vagyok.