Miért hiányzik ennyire, hogy egy lány jelezze azt, hogy tetszem neki, hogy engem akar? Miért vágyom mindig erre, ha elindulok akármerre?

Pár hónapja még soakt buszoztam 14-16 év körüli lányokkal és szinte minden hétre jutott egy nap legalább, amikor egy-két lány szemezett velem vagy figyelt a szeme sarkából, babrálta a haját, nyaldosta a száját, igazgatta a ruháját stb., de volt olyan is, hogy egy lány végig engem bámult és csak ritkán vette le rólam a szemeit, aztán olyan is volt, hogy egy csaj hátrafordult és engem nézett, majd rólam dumáltam és még haverom szólt, hogy néz a csaj, biztos bejövök neki, szerinte. Én mondjuk nem tartom helyes fiúnak magamat épp ezért is vagyok inkább félénkebb a lányokkal szemben, fiúkkal jobban elhaverkodom, mert ott nincs tétje, hogy mondjuk nem jövök be valakinek és elutasít vagy kigúnyol a külsőm miatt, ami örök mániám, folyton úgy érzem amúgy is, hogy mindenki rondának lát és emiatt gátlásos, szorongásos vagyok nagy tömegben. Utoljára vagy pár hete volt egy lány, aki velem szembe jött és, ahogy meglátott elkezdte simítatni a haját, meg amikor egymás mellett mentünk el mintha zavarba lett volna, lefelé nézett. Persze túl szép lány volt, hogy bejöjjek neki, mégis nem tudom miért, de én már ezeket is valami jelnek veszem, pedig lehet csak ronda vagyok és azért csinálják ezeket a lányok, de valahogy mégis gyanús néhány eset még így is nekem, ha visszagondolok meg már annyira vágyom arra, hogy valakinek végre bejöjjek, hogy mindig a jeleket lesem.