2 honap alatt hogyan?

Habár nem tudok sok dolgot ajánlani, megnyugodhatsz, hogy nem vagy egyedül. Nekem általánosban volt nagyon szar osztályközösségem, teljesen lealáztak, és kiközösítettek, én pedig nem tudtam miért, mit csináltam rosszul. 2 barátnőm volt akikkel beszélgettem, de ez a 8 év annyira hatással volt az életemre, hogy ma 18 évesen nem tudok normálisan kialakítani fiúval egy kapcsolatot, még a beszélgetéstől is rettegek, mert 8 éven át egy kedves szót nem szólt hozzám egy fiú sem. (Pedig nem vagyok bányarém :) Sem beképzelt, de úgy értsd.) Nem tudom, miért talán nem tanultam meg, hogy kell viselkedni fiúk jelenlétében, őket mi köti le, vagy nem tudom.

A tanácsom az, hogy szerezz egy barátot, bárkit akivel tudsz beszélgetni, beavathatod ezekbe a dolgokba és a segítségét kérheted.

Az én helyzetem is hasonló. Általánosban sokszor piszkáltak és ez nyomott hagyott bennem. Gimiben meg a másik végletbe kerültem bele. Mindenki mintatanuló volt én meg olyan elhalványuló embernek éreztem magam. Meg se mertem szólalni. Kivéve az egyik osztálytársamat, akivel a buszon mindig jól elszórakoztunk. Aztán jött az egyetem. Itt már az első nap jó barátokat szereztem, de csak velük és a párommal tudok laza lenni.

Az egyetem alatt nagyon sokat fejlődtem a "társas élet" terén, de még mindig nem az igazi. Most fogok végezni, és félek hogy kik lesznek a következő csoporttársaim, és hogy hogyan szerzek új barátokat.

Jó barátok és egy társ sokat segít. Nekem a barátom is olyan volt régen mint mi, de rajta már szinte meg sem látszik. Diákmunka, közösség, társaság, ismerkedés. Ezek segítettek neki.

Barátot nem lehet szerezni nemhogy hetek hónapok, de egy év alatt is csak alig.

Az embereket nem kell közel engedned magadhoz; csak annyit kell magadból megmutatni, amennyivel nem tudnak visszaélni. Nem hiszem el azt, hogy nincs semmi hobbid, sport, szabadidős tevékenység, ami segítene közös témát találni az új arcokkal. Először elég megfigyelőnek lenned, aztán pár hónap után már belecsaphatsz. Amikor sulit váltottam 10.-ben elég furcsa volt számomra az a srác akit megkérdeztem először, nagyon keveset beszélt, még most is...honapokkal később kiderült, hogy holland:D

Úgy sosem lesz önbizalmad, ha beismered, hogy amit mondasz, annak néha nincs értelme; ha más mondja akkor se ismerd el ezt! Önbizalom nélkül nem lehet kapcsolatokat építeni. Egyetemen koliban a lakótársaimmal, nemhogy alig beszélek köszönésen kivül, de alig látom őket (volt akit a félévben 5x láttam), a szaktársaimmal pedig gátlástalan vagyok. Nem tudják elképzelni rólam, hogy tudok másmilyen is lenni.

Te is tudnál; de azt is vedd figyelembe, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.