Szerintetek Darwin elmélete befolyásolja -e a mai szexualitást és párkapcsolatokat?

Egyet értek! Azok a hímek akik valamilyen módon nem bírják felkelteni a nőstények figyelmét azok az állatvilágban sem szaporodnak. Mi emberek ráadásul rosszabbak vagyunk az állatoknál. És igen, a férfiakat érinti rosszabbul mivel bennük nagyobb a szaporodási vágy.

Bár hozzáteszem, hogy vannak olyan igénytelen, semmirekellő rétegek akik úgy szaporodnak mint az egerek. Annak ellenére, hogy a saját fajukat sem tudják fenntartani. És nem feltétlen itt kell őket keresni... Egy egész kontinensnyi van... Hozzáteszem, hogy nem vagyok rasszista csupán realista. De hát ilyen az élet!

Utolsó, ők sem tudnának fennmaradni, ha nem "élősködnének". Az egész kontinensnyi összességében igaz csak.

Mert azért Ázsiában, sőt, Afrikában is élnek tehetséges, intelligens emberek, népcsoportok.

Szóval, ezt nem lehet azért bőrszínekre lebontani. (Félreértések elkerülése végett: írom ezt fehérként).

"Darwin szerint a szegénység ellen a legjobb megoldás az,ha csak a legerősebbek szaporodnak"

Ez egy baromság. Ezt honnan vetted? Darwin ilyet sose mondott. Innentől kezdve természetesen hüleség az egész.

Az ember néha valóban ostobább, vagy annak tűnik sok állatfajnál. Bizonyos rágcsálók nőstényei csak akkor engedik magukra a hímeket, ha a környezet megfelelő élelmet garantál az utódok felnevelésére.

Az ember meg megszüli, aztán fele éhen hal(na) mire felnő.

Gondolkoztam, a kérdező talán arra értette, hogy akkor nem létezne szegénység, ha csak a legrátermettebbek szaporodhatnának.

Ez viszont nem állja meg a helyét.

A szegénység ugyanis relatív. Leszámítva, amikor már valóban az éh-szomjhalál környékezi az embereket. Na, az abszolút.

Ráadásul a megmaradt emberek között szintén kialakulna egy hierarchia. Ilyen az emberi természet. Nem vagyunk sokan a bolygón, de az is igaz, hogy egyesek harácsolnak, mások meg majd éhen halnak.

Az állatvilág egy-egy populációjában nagyjából kiegyenlített a helyzet, csoportosan vadásznak, kb. mindegyik egyednek egyformán jut élelem.

Az embernél mindenki a csúcsra törekedne, felhalmozni szeretne, ehhez a többieket kihasználni (ahogy tudja), aztán ha már haszontalanok, hagyná éhenhalni őket.

Ha csak a hierarchia "csúcsán" élő emberek maradnának meg, kiket használnának, mint "tömeget"? Ez a része is igaz.

A témával kapcsolatban:

"Mellesleg egyvalamit még azok az emberek sem ismernek fel, akiket aggasztanak a népesedési problémák, nevezetesen azt, hogy a népesség növekedése épp úgy függ attól is, hogy mikor lesznek az embereknek

gyermekeik, mint attól, hogy hány gyermekük lesz.

Mivel a népesség nemzedékenként nő bizonyos arányban, ebből következik, hogy ha a nemzedékeket jobban széthúzzuk, akkor a népesség lassúbb évenkénti

növekedést mutat. Így az "Állj meg kettőnél" jelszó helyett éppúgy állhatna a "Kezdd el 30 évesen" jelszó is! De bárhogy is van, a gyorsuló népességnövekedés súlyos gondokat jelent.

Valószínűleg mindannyian láttunk már a probléma érzékeltetését célzó, ijesztő számításokat. Például Latin-Amerika jelenlegi népessége 300 millió körül van,

és sokan közülük már most is alultápláltak. Ám ha a növekedés a jelenlegi ütemben folytatódna, kevesebb mint ötszáz év kellene ahhoz, hogy elérje azt a

pontot, amikor az emberek álló helyzetben összefüggő emberszőnyeggel borítanák a kontinens egész területét, még akkor is, ha nagyon soványaknak tételezzük fel őket - ami meglehetősen realista feltevés. Ezer év múlva több

mint egymilliónyian állnának minden egyes ember vállán. Kétezer év múlva az emberhegy a fény sebességével növekedve elérné az ismert világegyetem szélét.

Nyilván nem kerülte el az olvasó figyelmét, hogy hipotetikus számításról van szó! Nagyon is gyakorlati okai vannak annak, hogy mindez nem történhet meg.

Ezen okok közül néhányat úgy hívnak, hogy éhínség, járvány és háború, vagy - ha szerencsénk van - születésszabályozás. Nincs értelme a mezőgazdaság haladásában bíznunk - a "zöld forradalmakban"; és

hasonlókban. Az élelmiszer-termelés növekedése átmenetileg enyhítheti a problémát, de matematikailag bizonyos, hogy nem nyújthat hosszú távú megoldást; sőt valójában, a válságot előidéző orvostudományi haladáshoz

hasonlóan, még tovább ronthatja a helyzetet, felgyorsítva a népességrobbanás ütemét. Egyszerű logikai igazság, hogy mivel nincs módunk a tömeges kivándorlást az űrbe másodpercenként több millió rakéta indításával biztosítani, az ellenőrizetlen születési arányok óhatatlanul rettenetesen megnövekedett halálozási arányokhoz vezetnek. Nehéz elhinni, hogy ezt az egyszerű igazságot nem értik meg azok a vezetők, akik megtiltják

követőiknek, hogy hatékony fogamzásgátló módszereket alkalmazzanak. Azt mondják, hogy előnyben részesítik a népességkorlátozás "természetes"; módszereit, márpedig végül pontosan ahhoz fognak eljutni. A természetes

módszert éhhalálnak hívják."

"Fontos dolog, amit nem hangsúlyoznak sem Wynne-Edwards írásai, sem pedig nézeteinek Ardreytól származó népszerűsítése, hogy nagyon sok tény van, ami vitán felül áll. Nyilvánvaló tény, hogy a vadon élő állatok populációi

nem nőnek olyan csillagászati ütemben, mint ahogyan elvileg nőhetnének. Az állatpopulációk néha meglehetősen stabilak maradnak, vagyis a születési arányok és a halálozási arányok nagyjából lépést tartanak egymással. Sok esetben (híres példa erre a lemmingeké) a populációméret vadul ingadozik, heves robbanások váltakoznak összeomlásokkal, amikor majdnem kihal a

populáció. A következmény néha valóban az, hogy - legalábbis a környező területről - a népesség egyszerűen kihal. A kanadai hiúz esetében - ahol a becslések a Hudson's Bay Company által évenként eladott szőrmék számán

alapulnak - a populáció, úgy látszik, ritmikusan oszcillál. Egy dolgot semmi esetre sem tesznek az állatpopulációk: nem növekednek a végtelenségig.

A vadállatok szinte sohasem pusztulnak el végelgyengülésben: az éhhalál, a betegség vagy a ragadozók jóval előbb utolérik őket, mintsem valóban megöregednének. A legutóbbi időkig igaz volt ez az emberre is. Sok állat

elpusztul gyermekkorában, sok pedig nem is jut túl a pete stádiumon. Az éhhalál és a pusztulás más formái a végső okai annak, hogy a népességek nem növekednek végtelenül. De mint saját fajunk esetében láttuk, nincs kényszerítő ok arra, hogy ez így legyen. Ha az állatok szabályozhatnák a

születési arányukat, sohasem kerülne sor éhhalálra. Wynne-Edwards állítása szerint pontosan ezt teszik."

"Büntetés jár azoknak az egyedeknek, melyeknek túl sok gyermekük van, mégpedig nem azért, mert az egész populáció kihal, hanem egyszerűen azért, mert kevesebb gyermekük marad fenn. A túl sok gyermeket okozó gének egyszerűen nem jutnak át nagy számban a következő nemzedékbe, mivel az

ezeket a géneket hordozó gyermekek közül kevés éri meg a felnőtt kort. A modern civilizált ember esetében úgy alakult, hogy a családok méretét többé már nem korlátozza a szülők rendelkezésére álló források véges volta. Ha a

férjnek és feleségnek több gyermeke van, mint ahányat táplálni tudnak, akkor az állam, ami a népesség többi részét jelenti, egyszerűen közbelép, és a létszám feletti gyermekeket életben és egészségben tartja. Tulajdonképpen

semmi sem akadályozhatja meg, hogy egy anyagi forrásokkal egyáltalán nem rendelkező párnak pontosan annyi gyermeke legyen, amennyit a nő ki tud hordani. Ám a jóléti állam nagyon természetellenes dolog. A természetben azoknak a szülőknek, akiknek több gyermekük van, mint ahányról

gondoskodni tudnak, nincs sok unokájuk, és génjeik nem jutnak át a jövő nemzedékekbe. Nincs szükség a születési arány önzetlen mérséklésére, mert a természetben nincs jóléti állam. Minden túlzott engedékenységgel járó gén

azonnal megbűnhődik: az ilyen gént magukban hordozó gyermekek éhen halnak. Mivel mi, emberek nem akarunk visszatérni a régi önző módszerekhez, s hagyni, hogy a túlságosan nagy családok gyermekei éhen haljanak, eltöröltük a családot mint gazdasági önfenntartó egységet, s az állammal helyettesítettük. Azonban nem szabad visszaélnünk a gyermekekről való garantált gondoskodással.

A fogamzásgátlást néha azzal támadják, hogy "természetellenes". Így igaz, nagyon természetellenes. A baj az, hogy ugyanez igaz a jóléti államra is. Azt

hiszem, legtöbben úgy véljük, hogy a jóléti állam nagyon is kívánatos. Ám nem lehet természetellenes jóléti államunk, hacsak nincs természetellenes születésszabályozásunk is, mert máskülönben a végeredmény a természetben fellelhetőnél is nagyobb nyomorúság. A jóléti állam talán a legnagyobb önzetlen rendszer, amit az állatvilág valaha is ismert. De minden önzetlen rendszer lényegéből fakadóan labilis, mivel ki van téve az önző egyének visszaélésének, akik készek kihasználni. Azok az emberek, akiknek több gyermekük van, mint ahányat felnevelni képesek, valószínűleg a legtöbb esetben túlságosan tudatlanok ahhoz, hogy tudatos visszaéléssel

vádolhatnánk őket. Azok a nagy hatalmú intézmények és vezetők, akik szándékosan bátorítják őket, szerintem kevésbé állnak gyanún felül."