Mit tegyek? Eddig azt hittem, elfelejtettem, de mostanában rengeteget gondolok rá, sírok miatta, pedig nem vagyok túl érzelgős.

1, egyetlenegy centire voltunk attól, hogy összejööjjünk. Ő is érzett valamit irántam, de "túl elfoglalt most ahhoz, hogy boldoggá tudjon tenni", csak a javamat akarja, mert bizonyos okok miatt (végzős) csak nehezebb lenne. Én ezt megértem, de most megint kedveskedik, érdekli, hogy vagyok

,ami nagyon jól esik...ez a baj... mert még mindig képes feldobni a napomat ahogy köszön, és ezt nem kéne...nem kéne boldoggá tegyen az, ha rámmosolyog. Ehelyett inkább el kéne felejtsem. De...mi ez a helyzet? Nem értek semmit...