Elkeseredett vagyok, végtelenül csalódott a párkapcsolatokban. Hogy lehet ezen valha átlépni?

Van párom, ő az első. Azt hittem féktelen szerelem lesz, de szépen derültek ki a dolgok róla, ami a mélybe rántott lelkileg, és bár szeretem, soha nem tudom ezeket elfeledni és nem tudom, lehetek-e még valah boldog vele.

Először kiderült, hogy az első egy évben folyamatosan csalt, ágyasai voltak, párhuzamosan mellettem. Mikor ebből kilábaltam, kiderült kúrv_zott, sőt... egy időben vadidegen helyen, wc-ben kipróbálta pasikkal is. Többször is.

Az a vicc, egy olyan emberről beszélünk , akiről mindenki azt féltetelzi, hogy minta férj lenne, csendes, nem egy macsó.

Teljesen kivagyok, ezek után mit várjak bármelyik más férfitól is, ha a " nem csajozós" kategória is ilyen múlttal bír?

Soha nem tudok már férfiban hinni. Együtt vagyunk, de keserű vagyok. Szeretek vele lenni, de képtelen vagyok a múltját feldolgozni, újra és újra elkezd őrölni legbelül és fáj.

Elvesztettem a hitemet, hogy van még férfi, aki feleséget keres, nem kúrja végig a fél világot.

Gyűlölöm ezt az érzést, hogyan meneküljek előle. =(