Hogyan tudnám elérni, hogy ne függjön az életem a nőktől?

Az egyetem nagyon nehéz volt, nem voltak lányok, folyton mindent aszerint értékeltem (és ma is), hogy mennyire segit közelebb a lányokhoz. Semmi nem érdekelt, csak hogy végre legyen már csajom. Depresszió, pszichoterápia, csuszás a tanulmányokkal, pedig voltak haverjaim, hobbim, csak épp lányok nem voltak a környezetemben.

Aztán lett egy csajom véletlenül, nagyo silány és semmitmondó kapcsolat, de ez volt az egyetlen dolog az életemben amit értékeltem, történetesen, hogy valaki végre szétteszi a lábát és fontos nekem. Jo esetben hetente tudtunk találkozni, szóval nem volt egy nagy egymásoncsüngés. A tanulmányi eredményeim végre megugrottak, lettek ambicioim, ha nincs ez a kapcsolat, akkor kibukok az iskolából.

A csajomat elhagytam 1 év után, elkezdtem nöket hajkurászni, de majdnem egy év után rá kellett jönnöm, hogy nem tudok jó lenni a nöknél, mert tulságosan akarom és nem is vagyok nekik elég jó. Mostmár a régi, világtalan személyiségem is hiányzik, mert még azzal is természetesebb és vonzóbb voltam, mint most, hogy két lábbal mászok a nők lelkivilágába, ami viszont csak ideig óráig vonzó.

Most itt vagyok a senki földjén, a diplomámat nyelvvizsga hiánya miatt nem kaphatom meg, de semmihez nem tudok kezdeni, mert fáj, hogy egyszerüen nem tudok szerezni magamnak egy barátnöt, de szexre is max csak nagyon silány nőket. Tudom, hogy ha lenne egy scajom, és fontosnak tudmán magam érezni UJRA, akkor rendbe jönne az életem, de nekem most magamtól kell megtalálnom az utamat, és ez most csakhogynem lehetetlennek tünik.

Egyik nap telik a másik után és minden teljesen szürke, letompult az értelmem is, eltunyultam.

Nagyon nehéz elengedni ezt a nőzés dolgot és benyelni, hogy most megint évekig nem lesz senkim, ráadásul most minden korábbinál jobban egyedül vagyok és magányosan.