Borzasztóan lusta a barátnőm. Mit csináljak vele?

Mindkettőtök hozzáállásával van a gond. Persze, azért kíváncsi lennék, hogy ő mit mond, mert ugye az egy dolog, hogy te elmondod a tapasztalataidat, érzéseidet, meglátásodat, de kíváncsi lennék, hogy ő mit mond.

A kérdésednél is amit írtál, egyértelműen egoizmusra utal. "Én vagyok a f*szagyerek, nekem van három állásom, ő meg egy senki". Most ő emellett milyen legyen? Talán ha egy kicsit leszállnál a magas lóról, akkor könnyebb lenne rendezni a nézeteltérést. Mert ameddig te vagy a mártír, ő meg a sz*r, addig ne is reménykedj benne, hogy jobb lesz.

Szóval valahogy úgy érzem, a kölcsönös tisztelet részedről erősen hiányzik a kapcsolatotokból.

Ez persze nem oldana meg mindent, de lényegesen segítőkészebb az ember egy kapcsolatban, és lényegesebben könnyebb megbeszélni vele a problémákat, ha érzi, hogy tisztelik, tartják valamire.

Egyébként gondolom, te szabadságra se mentél, és ha mégis, akkor véletlenül sem pihentél, igaz? Azt hiszem, senkire nem kéne követ dobni azért, mert évente azt a pár hetet pihenéssel tölti.

Nem azzal van a baja, hogy lenézi a csajt, mert csak egy eladó, hanem, hogy semmit sem csinál.

Elég nagy pofátlanság minden az egyik féltől elvárni, miközben ő semmit sem hajlandó csinálni. Ez nemtől függetlenül így van, vagyis ha a kérdező nő lenne, akkor is így gondolnám.

Az pedig elég felháborító, hogy a csajok folyton a hagyományos szerepekre hivatkoznak - melynek alapja, a házimunka - mégsem csinálnak semmit, ami egy lánynál elég kiábrándító. De te már a harmadik hülye hozzászólásodban a kérdezőt ostorozod, hogy lenézi a nőjét az állása miatt, holott erről szó sem volt.

Vagy te annyira díjaznád, hogy van egy csajod és semmire sem hajlandó?

Nálunk is így van. Eleinte észre sem vettem, mert nálam normális, hogy mindent nekem kell csinálni mert pár év alatt míg egyedül éltem megtanultam, hogyan kell "túlélni". Most viszont, hogy ő is van, sokkal több a kiadás, mert bár dolgozik, gyakorlatilag semmivel nem száll be "hiszen én többet keresek", neki meg most épp fogászatra vagy új playstation játékra kell a pénz.

A rezsi, kaja kiadás minimum duplája azóta, én meg bevállaltam minden munkát, hogy tudjam ugyanazt az életvitelt produkálni, ami előtte volt. Sosem kértem tőle pénzt, gondoltam hadd erősödjön kicsit, ami kis hazánkban azért nem egyszerű, de az anyagiak mellett azért sok más módja is van a segítségnyújtásnak.

Most én vagyok a szponzor, plusz éjjel-nappal meló van, plusz én mosogatok, takarítok és ha délután megjön melóból, első kérdés "mit lehet enni"... az nem nagyon jut eszébe vagy csak egy hónapban egyszer, ha épp olyan a kedve, hogy "csináltam kaját"... ha szóvá teszem, hogy kéne egy kicsit takarítani vagy főzni neki is, akkor fel van háborodva, hogy már megint csesztetem és nekem semmi nem elég jó. Miközben a lakás úgy néz ki, mint egy istálló A tököm tele, hogy egy koszfészekben lakom, mert mindent otthagy maga után, morzsa az ágyban, zsebkendő, üres poharak, reggeli maradék, foltok mindenütt... és ő csak nézi a sorozatait a laptopján vagy facebookozik, mert ő fáradt...

Egy darabig ez megy de aztán kezd sok lenni. Nem igaz, hogy neki arra nincs igénye, hogy rend legyen körülötte. Mindig tudom mikor, mit használ, hol jár, mert tuti nincs rátéve a kupak vagy éppen nyitva marad az a szekrény, égve a villany...

Na, ebből lett elegem. Most már tudatosan leszarom néha, hogy mi van és nem csinálok semmit, kapjon már magához... és igenis szólok, nem érdekel a hiszti. Most már látok némi előrehaladást de nagyon nyögve-nyelve megy.

Én elhiszem, hogy fáradt, fizikai munkát csinál, de basszus ki nem fáradt. Feküdjön le egy fél órára, órára és utána lehet cselekedni. Egy nőben legyen már otthonteremtő motiváltság, legalább egy gyűszűnyi vagy menjen ahová akar!!!