Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Emlékszem az első születésnapomra. Gáz?
Az ember általában 3 éves korától képes az emlékezésre én viszont tisztán emlékszem az első születésnapomra meg még néhány foszlányra az 2. életévem elejéből. Olyan dolgokra emlékszem, amikröl senki sem mesélt nekem (pl olyan butorok, amiket lecseréltek anyámék 3 éves koromig, stb)
félek, hogy ez ilyen autista vonás. Amikor elmseéltem annakidején a biologiatanárnak, akkor kinevetett.
Ez így van (bár nem igaz, hogy csak könyvből lehet, ugyanis vannak erre tréningek is).
Amerikában ma már elfogadott az ún. neurodiverzitás elve, ami azt jelenti, hogy nincs olyan, hogy NORMÁLIS agy. A világ legnagyobb felfedezéseit ugyanis pont autistáknak köszönhetjük, nagyon nagy szüksége van rájuk a társadalomnak, nélkülük sokkal alacsonyabb lenne az emberiség technológiai és tudományos fejlettsége. Vannak ún. "neurotipikus" agyak - az emberiség többsége, és van az auti agy, ami nem nem normális, csak más, ugyanis mindig valamilyen MINTÁKBAN gondolkodnak. Roppant racionálisan. Én napi szinten kommunikálok autistával, és egyáltalán nem olyan rossz ez a fajta kommunikáció, én is már nagyon sok mindent tanultam, alkalmazom, és sokkal egyszerűbbé teszi a hétköznapi kommunikációt, ha auti módon érintkezem másokkal.
Egyébként arra, hogy mi a "normális". Nemrégiben volt az autizmusról egy kisfilm. Arra a kérdésre, hogy "ne haragudj, van egy tollad?" egy autista azt fogja mondani, hogy "van". A neurotipikus pedig "megérti", hogy el szeretnéd kérni.
De ez mitől "normális"? A normális az lenne, hogy egy egyszerű kérdésre a lehető legésszerűbb választ adjuk: van. Vagy nincs. Ez mitől ne lenne normális? :) Hiszen racionális, ésszerű.
Az normális, hogy az emberek hazudnak, mellébeszélnek, sunnyognak, "vetítenek"? Szerintem egyáltalán nem normális. Az autik erre képtelenek, ők mindig azt mondják ki, amit gondolnak, őszintén, egyértelműen, racionálisan.
Én ebben nem látok semmi abnormálisat, sőt, ez lenne a követendő!
én egy olyan példát olvastam, hogy megkérdezte az anyja az autista gyereket, hogy:
do you want to color this page or do you want me to? (ki akarod szinezni ezt az oldalt, vagy szinezzem ki én?)
na és a gyerek azt válaszolta, hogy: ME.
vagyis ő értette a nyelvtani szerkezetből, hogy az anyja önmagára használja a me (én) névmást, de azt már képtelen volt felfogni, hogy a névmások attól is függnek, hogy ki mondja őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!