Hogy tudom elérni hogy ne érezzek semmit?

Én is így vagyok ezzel. Minden egyes nap fáj mélyen belül, hogy egy lánynak sem kellek, hogy senki sem tud szeretni. Valamiért minden csúnya fiúnak van szép barátnője, de nekem még csúnya barátnő sem jut, nem tudom mi a baj velem, volt, aki még helyesnek is mondott már, szemezni is szoktak ritkán lányok velem, de a fene sem érti már, hogy miért nem kellek én senkinek sem, miért jönnek össze azok alányok is más pasival, akikkel nagy nehezen összehozok végre egy randit. Fáj így élni. Főleg azért, mert nagyon tudnék szeretni, érzem, hogy megtudnék már fojtani is egy lányt a szeretettemmel, csak ugye erre egy csúnya, nem nagymenő sráctól egy lányank sincs szüksége. :(

Aki mondja, hogy öngyilkos lesz, vagy akar lenni, az nem lesz. Tudom, mert én is mondogattam, de nem tettem meg. Amikor átléptem az érzelemmentes világba, akkor már nem mondtam, hanem kísérletet tettem rá. Az élet kegyetlen, ezt kell elfogadni. Ne hidd, hogy bárkinek jobb lesz, még neked sem lesz jobb.

Megmosolyogtat az írásod:) Inkább arról mesélj, hogy mi okozta ezt a rettentő fájdalmat. Én tudok mesélni róla, hogy nekem mi okozta, de inkább ezt a történetet megtartom magamnak.

Az élet szar, ezzel még nem mondtál újat, de valaminek ki kell ezt váltani, én arra vagyok kíváncsi:)

Akar a fene vigasztalni. Elakarsz érni egy ilyen állapotot? Segítek. De hogy lehet nem éled túl, az is biztos.

Már mi? Olyan állapotot akarsz elérni, amiben nincs érzelem. Én átéltem, ha oda akarsz jutni, nem foglak megakadályozni benne, csak említettem, hogy nem biztos, hogy túléled, miután az életkedved megszűnik. Csak feketén látsz mindent, semmi szín nincs.