Úgy érzem hogy először vagyok igazán szerelmes, mit tegyek?

Elöljáróban meg kell említenem hogy eléggé introvertált személy vagyok, nem sűrűn járok társaságba, még sosem volt barátnőm, ez is voltaképp az első "próbálkozásom" volt a nyáron.

2 hónapja ismertem meg egy lányt egy fórumon akivel múlt hónapban össz 4.szer találkoztunk. Nem párkeresési céllal ismerkedtünk, talán ezért is nagyon sok mindent tudtunk már egymásról, mire személyesen találkoztunk. Az első talit leszámítva az összes többin csókolóztunk. Talán túl gyorsan is történt minden, én voltam olyan állat és megkérdeztem tőle 3. alkalommal: "szerinted mi lehetnénk együtt?" Mivel jópár hasonlóság mellett sok mindenben különbözünk, neki pedig volt már sok (rossz) kapcsolata ezért rögtön látta hogy mi nem illenénk össze és nem-et felelt és próbált engem kiábrándítani, függetlenül attól, hogy vonzódott hozzám. Az utolsó alkalommal egyszerűen elborult az agyam, az életemből sok sötét foltot, rossz emlékeket, stb. egyszerűen a nyakába borítottam, mivel mikor beszélgettünk, állandóan az járt a fejemben, hogy mi egyszerűen lehet hogy mi lehet tényleg nem illünk össze de ez nekem kín szenvedés, mert én tényleg vonzódom hozzá, egyszerűen ő is talán introvertált, illetve különös a világlátása. Példaként elmondom hogy miután legutóbb elváltunk én öngyilkossággal fenyegetőztem, amit nem gondoltam komolyan csak ilyen és ehhez hasonló érzések jöttek elő belőlem.

Utána még egy csomószor beszéltünk chaten, párszor telefonon, és írt egy levelet hogy ő egyszerűen már nem akar találkozni velem, mert fél hogy továbbra is ugródeszkának használnám, illetve közös érdeklődés hiányára hivatkozott, utóbbi persze csak részben lenne akadály (szerintem). Szerintem világos már, hogy kihűltek az érzései, talán azért, mert elfojtotta őket magában, rájött, hogy "ez neki nem lehet jó", mondta is hogy semmi szüksége arra hogy belém szeressen, meg hogy örüljek hogy nem pazarolta rám az idejét, hogy járjunk, stb...

Mint később kiderült az ugródeszka alatt leginkább azt értette: azt hitte csak meg akarom dugni és ott hagyni őt (az ilyesmi távol áll tőlem, de 1-2 szer valami hasonlóról beszélgettünk.)

Egy másfél hete alig beszéltünk már chaten, legutóbb rámír amikor pont rá gondoltam és vágytam, és megírtam neki hogy még mindig képtelen vagyok kiverni a fejemből, azt szeretném ha velem lenni, stb. Fogalmam sincs hogy most hogyan tovább. Családomnak is beszéltem erről de mind azt mondanák hogy lépjek tovább az egészen, de én képtelen vagyok, egyszerűen hiányzik, az egész lénye. Félek hogyha erről még többet beszélek vele azzal csak kínzom úgy őt, ahogy magam is.

Szerintetek mit tegyek?

23/F