Hogy mondhatnám el neki? (lent)

Arról lenne szó, hogy van egy fiú az iskolában. Nagyon tetszik, és megszerettem őt. Nem a külsőjéért, önmagáért. Kedves, szerető és megértő.

Nagyon zárkózott típus vagyok. Kevés barátom volt pár évvel ezelőtt, így hirtelen rám zúdult az, amikor felső tagozatos lettem, és egy csomó lány akart velem barátkozni.

Ezzel a sráccal már a suliban ismerkedtem meg, és nagyon örültem neki, hogy a sok barát mellett, ő is beszélget velem, kedves hozzám.

Bejelöltem őt ismerősömnek Google+-on. Visszajelölt, és egyből rám is írt.

Ez történt május végén körülbelül. Azóta sokat beszélgettünk egymással, személyesen is, és chaten is sokat. És egyszer azon kaptam magam, hogy egy helyen, ahol mindketten ott voltunk állandóan őt nézem. Elpirultam néha-néha, és a másik héten megint megláttam őt.

Akkor pedig ő nézett engem, mert azt hitte nem látom, és mosolygott rám, meg egyfolytában nézett. Én is ugyanezt tettem.

És nagyon megszerettem őt, jobban, mint bárki mást. Itthon néha vitatkozunk (család), a barátnőimmel mostanában elég jól kijövök, de a csöndesebb és komolyabb típus vagyok, szóval ha zajlik egy beszélgetés így több lány között, akkor nem adnak nekem szót.

De őt nagyon megszerettem, és a barátságból, hisz eleinte úgy tekintettem rá, mint egy jó haverra, vagy beszélgetőtársra, egy úgymond "szerelem" alakult ki.

Nem tudom, hogy szerelem-e az amit érzek, de egyre csak aggódok. Ugyanis a srác egy év múlva elmegy az iskolából, és én érzem előre, nem fogom nélküle kibírni. Hiányozni fog ő, a mosolya, az a különleges kedvessége és törődése amit állandóan nyújt nekem és felém.

Azon gondolkodtam, hogy elmondom neki mit érzek, hisz ma sírtam is miatta, és a barátnőm azt tanácsolta minderre: mondjam el neki az igazságot, ami már 3-4 hónapja tart, és csak pár barátnőm tudja (abszolút megbízhatóak).

Tényleg mondjam el neki? Leírni könnyebb, így gondoltam elmondom neki chaten, vagy levélben, mert amúgy is sokszor szoktunk beszélgetni.

Valahogy rajta is észrevettem, hogy bír - sokszor hátranézett, amikor ott voltam, összesúgott mással amikor elmentem előtte, mosolygott, állandóan integetett és nevetett rám, nagyon kedves és aranyos volt. De félek, hogy bármennyire is megértő, ki fog nevetni, és többet rám se néz.

Tudnátok tanácsot adni?

Köszönöm előre is mindenkinek, ne haragudjatok, hogy hosszú lett. :)