Más is van úgy, hogy felnőttként úgy érzi kimaradt minden jó a tini éveiből, a nagy szerelmek, a nagy bulizások és emiatt van most felnőttként ilyen fura érzése, ami talán a honvágyhoz hasonlítható?

Lassan 23 vagyok és úgy érzem minden jó kimaradt a fiatalságomból. Leginkább a szerelem hiányzik az életemből. Míg mostanság is sok tinit láok egymást falva, a lány ül a fiú ölében és csókolóznak, addig nekem ilyenről csak álmodoznom lehetett, mert sosem volt még barátnőm. Elég összetett, hogy miért. Van külső és jellembeli oka egyaránt.

A sors fura fintora, hogy felnőttként is rendszereint gyereknek néz, aki nem ismer, annyira olyan szinten maradtam külsőre is. Több évet letagadhatok bátran a koromból. Bár ez is inkább hátráltat abban, hogy lehessen normális kapcsolatom.

Nem is a saját problémáimmal untatnálak titeket, inkább az érdekelne, hogy más is érez-e így, van-e hasonló helyzetben, mint én most felnőttként.

Olyan jó lenne visszamenni az időben és tiniként bátrabbnak lenni, kezdeményezni lányoknál. Úgy érzem elvesztettem a fiatalságomat. Úgy hiányzik, hogy nekem is legyen sulis szerelmekben részem, de nem, nekem nem jutott semmi, egy lány sem szeretett, nem volt még sosem részem kapcsolatban. Fogalmam sincs milyen jó érzsé lehet, ha szeret egy lány és folyton hozzámbújik például. De naponta látok ilyet és mindig elszomorodom és egyszerre vagyok dühös, irigy, hogy én így elcsesztem a tini éveimet. Most meg tapasztalatlan vesztesként nem kellek egy érett huszonéves nőnek sem, ami érthető is. Na meg persze ott van az a pech is, hogy nem is néznek felnőttnek, kb. csak mosolyognak, mert olyan fiatalos vagyok, ahogy mondani szokták. kb. 16-17-nél többnek néznek rendszerint.