Mit gondoltok erről a "kapcsolatról"? (hosszú írás)

Előre leszögezem, sokat írok most. :)

Van egy férfi, akivel már 12 éve ismerjük egymást, de csak látásból. Na, egy kicsit jobban kifejtem, de se nevet, se mást nem akarok leírni, amiből be lehetne azonosítani. Van egy zenekar, amelynek a koncertjén 2000-ben voltam először, a zenéjüket is akkor szerettem meg, de annyira az én világom a zenéjük, amikor először megnéztem őket , már úgy mentem oda h lelkesen az első sorban csápoltam és énekeltem. Akkor még egy kisebb helyen léptek fel. Tényleg csak a zene miatt mentem oda, a tagokról csak annyit tudtam, amennyit a CD borítóból meg lehetett tudni. A zenekar egy bizonyos tagjának, aki előtt éppen álltam - nem tudom miért, mert sose voltam egy szép lány - valamiért bejöhettem, mert fél koncert alatt szemezett velem, sokat mosolygott rám, meg puszit is küldött. :) A lényeg, nagyon szimpatikus fiatalember volt. Koncert után amikor kijöttek aláírást osztogatni, és már mindenkitől begyűjtöttem az autogram adagot, őt hagytam a végére, egy külön kis teremben beszélgetett egy idősebb férfival. Tényleg csak aláírást szerettem volna tőle erre amikor meglátott, hirtelen széles mosollyal az arcán kitárta a karjait, és meg "ösztönösen" a nyakába ugrottam és adtam neki 2 puszit. Erre is emlékszem, amikor megpusziltam, arra gondoltam, h mennyire hálás vagyok, h megalkottad és megosztottad velem a világodat és ezt a gyönyörű zenét. Utána persze aláírás meg fotózkodás jött, és a mai napig szent kincs nálam ez a fénykép, ahogy ott tart a karjaiban és mindketten sugárzunk a boldogságtól. (Egyébként csak 3 év különbség van köztünk.)

Az események persze pár év alatt felgyorsultak, és nagyon ismert zenekarrá váltak. A rákövetkező években is mindig az első sorban, "szem előtt" voltam, és mindig kiszúrta h ott állok és integetett, látszott h örült nekem. Akkoriban sose gondoltam rá úgy h szerelmes lennék bele, hanem csak úgy mint egyik kedvenc zenészemre, akinek a koncertjén nagyon jól éreztem magam. Bár érdekes, régebben is volt olyan érzésem h jobban kedvel engem, mint én őt. Csak akkoriban sajnos másba voltam szerelmes, évekig egy egyoldalú szerelemben éltem, ahol csak látásból ismertem az illetőt és nem is beszélgettünk, de attól függetlenül 5-6 évig csak ő járt mindig a fejemben, ezért másokkal nem is nagyon foglalkoztam.

Pár évig így látogattam ezt a kedvenc zenekaromat, aztán egy törés következett be náluk és eltűntek egy időre, ezzel egyidőben nálam is széthullott ez az "egyoldalú szerelem", évekig nagyon depressziós lettem, amibe fizikailag is belebetegettem. Utána összeszedtem magam valamennyire, de mint körülöttem egy lenge köd, azért visszakísértett a múltból eredő bánat. A kedvenc zenémnek bár mindig is kívülről tudtam a szövegét, de annyira nem mélyedtem bele a mondanivalójába. Egészen tavalyig, amikor belevájtam magam a régebbi dalszövegekbe, amikor még nagyon lírai, szomorú szerelmes dalokat írtak, és akkor tűnt fel hogy a legtöbb számuk ez a rég elveszett szerelem, messze a tengerentúlon-típusú szövegű dal. Nem kicsit meglepődtem. Nem azt mondom, h lehet h én voltam a múzsája a szövegírónak, de azért ez is belevillant az agyamba, mert egy kis hang a fejemben azt mondta, h végre feltűnt? :D Mindenestre hirtelen nagyon átértékelődtek az érzéseim az illető felé.

És sok év után idén elmentem az egyik külföldi koncertjükre. Bevallom már majd belehaltam, h megint láthassam, meg arra is kíváncsi voltam, h emlékszik-e rám, bár erre nagyon kicsi esélyt láttam, hisz 7-8 éve láthatott utoljára! Mondjuk annyit nem fogott rajtam az idő, nem sokat változtam egy évtized alatt, majdnem ugyanolyan vagyok kinézetre, a hajam, az arcom, meg koncertek előtt ha beszélgetek más rajongókkal és szóba kerül az életkor, sokszor meglepődnek, h "húú, már olyan öreg vagyok?", mert a legtöbben 10 évvel fiatalabbnak néznek, buszon is a sofőr gyakran kérdezi, h diák vagy teljes jegy kell. :D

Tehát elmentem erre a bizonyos koncertre, ami pont a névnapomra esett egyidőben. Ami nagyon meglepett, ez az illető, ahogy ott fent játszott a színpadon... Olyan rég nem láttam és annyira más lett. Aki egykor olyan jó kedvűen játszott nekünk, most olyan kiégettnek és komornak tűnt. Fel se nézett a hangszeréről, csak ott állt, és érzéstelenül játszotta a "kötelező" számokat. Én meg ott álltam előtte pár méterre és mondom magamba, h nem igaz h itt vagyok előtted, legalább egy fél pillanatra nézzél már fel... Áááh, semmi. A koncert vége felé jött egy nagyon kedvenc számom, ami nagyjából arról szól, h két szerelmes tíz évig arra vágyakozik, h ismét egymás karjaiban legyenek. Nem írok szám címet. :) Jó kis szám ez, ettől mindig felcsillan a szemem. Azt hogy hogy nem, mégis felemelete a tekintetét és megpillantott, de ahogy hirtelen rám nézett. Azt a tekintetet sose felejtem el! Mint amikor egy 1000 éve nem látott kedves ismerősödet viszont látod, vagy amikor álmaid hercege/hercenője hirtelen megjelenik előtted és amint megpillantod egy pillanatra megáll a szíved és egy bizsergés fut rajtad végig - na hát így nézett rám. :) Én meg hirtelen annyira boldog lettem, egyrészről mert iszonyat jól esett, h emlékszik rám, másrészről meg valószínűleg tényleg hiányozhattam neki, különben nem reagált volna így. :) Utána a koncert végéig vidámnak tűnt, én meg büszke voltam magamra, h sikerült a jeget összetörnöm, ami körülvette. Koncert után nagy nehezen megtaláltam a backstaget, h aláírást szerezzek. Találkoztam vele, nagyon kedvem lett volna átölelni, de sokan is voltak körülötte, meg mivel nagyon híres zenészről van szó, nem hiszem h szerencsés lett volna "letámadni" ennyi ember előtt, de egyéb esetben sztem nem bánta volna. :) Egy nagyon régi és ritka borítót írattam vele alá, amin meg is lepődött, h még ilyesmivel találkozik, de az aláírása volt az érdekes, nagyon meg is lepődtem utána. A szignójába egy szívet rajzolt és át rajta egy nagy 8-ast, amit mindenki eldönthet, h mit jelent, ez azért lepett meg, mert ismerem az aláírását meg direkt utána is néztem neten, h mostani aláírásai h néznek ki, de ilyen "szívecskéset" nem láttam senkinél. Lehet h ez egy kis üzenet volt, h igaz h itt nem mondhatom el, de azért kedvellek, persze mindenki azt gondol amit akar. :) Utána még azzal búcsúztam, h pár nap múlva találkozunk a következő koncerten. Sajnos nagyon sokan voltak, és következő alkalommal örültem h egyáltalán be tudtam csúszni az első sorba. Nem tudtam a közelébe állni most, hanem egy kicsit távolabb. Viszont jobb kedvű volt, mint előző alkalommal, és láttam, h többször is pásztázta az előtte álló tömeget a szemével, mintha vmi után kutatns. Kár, h nem tudtam elé állni...

A koncertet követő pár napi eufória után olyan fura érzésem támadt. Tudjátok, néha van egy kis hang az ember fejében, ami meg akarja mondani, h mit tegyél. És elkapott egy érzés, egy unszolás, h valahogy felvegyem vele a kapcsolatot, h írjak egy levelet neki. A címét tudom, de mit írjak neki. Mindig az első levelet elkezdeni a legnehezebb, utána a többi az már könnyen gördül. :) Nem mutatkoztam be neki, de utaltam a koncertekre és h milyen jól esett h még emlékszik rám, meg egyéb dolgokat írtam, amikből felismerhetett. Aztán persze úgy ráizgultam a témára, h nem sokkal később ha törik ha szakad, de még egy koncertre elmegyek a nyáron, csak h még egyszer láthassam az idén. Persze ezt is megírtam neki, h hova mikor megyek és mennyire várom és 100% h ott fogok állni előtte az első sorban. xD

Tudjátok, ilyenkor az ember fejében az is átfut, h vajon a másik oldalról nézve, mit gondolhat az illető ezekről a dologról. Annyit sejtek, h nem teljesen közömbös irányomban, ő is ember, egy férfi, lehet h azt gondolja, á, ő az a mindig mosolygós kedves lány, akit már régóta ismerek, az egyik kedvenc rajongóm. :)

A nem túl távoli múltban megvolt ez a nyári fesztiválos koncert is. Ne mondjam mennyire vártam, rendesen kitettem én is magamért, szép csinos ruha, kis virágok a hajamba, csillogtam kívülről-belülről, nagyon boldog voltam h el tudtam menni, és úgy éreztem h a kisugárzásomon is visszatükröződnek az érzéseim. Pont oda tudtam állni ahova elterveztem. Az előző koncert alatt láttam ahogy hátulról magyarázza valakinek, h hova helyezzék a hangszerét. Koncert előtt aztán pont elém tették. Jó, nagyjából sejtettem, h hol lesz, de hogy ennyire pontosan belőtték. :) A másik dolog ami nagyon meglepett, az intro volt. Dettó uez az intro volt 12 évvel ezelőtt, amikor először voltam koncertjükön, és azóta se volt ez. Véletlen lenne? (Megvan nekem az a koncertfelvétel.) Amikor feljött a színpadra, pont előttem állt... Megvallom kicsit izgultam is emiatt, meg furán éreztem magam, hogy sokszor engem nézett, de erre számítanom kellett, hisz ha mondhatom így, én akartam ezt. De nagyon jó érzés volt, és örültem h neki is jó kedve volt a buli alatt. A már fent említett szám itt is elhangzott, meg előtte megírtam neki ezt is, h milyen sokat jelent nekem ez a szám, aztán most h eljátszották, a szám végén láttam h néz, erre integettem neki, h köszönöm, erre ő meg küldött egy puszit és ugyanúgy visszaintegetett. Édes volt. :))

Amire viszont nem számítottam és még igazán meglepett, h még az egész koncertet is rögzítették, 5-6 kamera a színpadon, lent 2 + 2 ami a tömeg felett kőröz. Évek óta nem adtak ki koncert dvd-t, és az idei majdnem 90 állomásos turnén pont egy fesztiválon forgatnak, ahol kevesebb a játékidő és a közönség se csak az adott zenekar rajongóiból áll.

Olyan hihetetlen tűnik minden. Mintha kezdenének valóra válni az álmaim.

De annak nagyon örülök, h végre olyan jó kedvűnek látszik. Úgy érzem ő is örül, h megtalált valamit, amit elveszettnek hitt. És különös, de az utóbbi időkben sokszor van olyan érzésem, h gondol rám. És én is gyakran gondolok rá.

Aztán h mit hoz a jövő, az még nyitott könyv, de igyekszem én is jól megírni a történetet. Még soha senki nem szeretett, nem voltam fontos senkinek, de most érzem h már nem csak feleslegesen létezek a világban, hacsak egy valakinek, ha csupán csak egy picikét is fontos vagyok, már "megérte" élni. Nagyon várom a napot, h megint láthassam, és azt még jobban, h ismét a kajaiban legyek. :)) Remélem jövőre.

Ti amúgy belebonyolódnátok egy ilyen érdekes kapcsolatba? Ami nem is fizikai jellegű, hanem egy "álomvilágban" virágzik?

Vagy mint az áram, a kisebb ellenállás irányába mennétek és maradnátok a hagyományos egyszerűbb kapcsolatoknál?