Miért vannak "nagy" szerelmi gondjaik a fiataloknak (12-17éves)?

Ahogy én látom, ez is eltérő. Mint az lenni szokott, van akire ez jellemző, van akire ez nem. Van aki hatalmas botrányként éli meg a szakítást, van aki nem.

Ismerős 16 éves fiú és 14 éves barátnője például házra gyűjtenek. Felesleges elmondani Nekik, hogy gyerekek ezzel még bőven ráértek + hatalmas nagy ökörséget csináltok, mert felesleges, úgyse hallgatnak ránk.

Visszatérve a "nagy" szerelmi gondokra. Igazából azt kell mondjam, hogy aki ebben a korban így éli meg a szerelmet (pl.: hatalmas depresszió egy szakítás után) az azt kell, hogy mondjam, hogy nem veszi észre mi van körülötte. Nem veszi észre, hogy mások hogyan élnek.

"Úristen, otthagyott a 16 éves pasim 2 hónap után!!!"

Ezt hallva, vajon mit szólhat egy olyan, aki gyerekkorától fogva tolószékbe kényszerült? Aki árva? Aki vagyonilag a béka feneke alatt van és alig tud megélni? És ezt lehetne hosszasan tovább írni...

Ha azok, akik ilyen korban így kibuknak a "láw" miatt, az nézzen nagyon mélyen magába, és gondoljon bele, hogy milyen lehet olyanoknak, akiket felsoroltam. És ha van elég esze, akkor megnyugszik és megkérdezi magától: "Tulajdonképpen mi bajom van nekem?"

Szép napot!

Sárky

Minden ember vágyik a szerelemre. Hát a fiatalok is, de pont ezért, mivel fiatalok, csak később fogják megérteni, hogy mi is az a szerelem. Volt már pár kapcsolatom, de ahogy vissza tekintek a múltba. Kis tini voltam, aki elkövetett pár hibát, amit a mostani fiatalok is, néhányan. Főleg a lányok többsége hiszi, hogy már érett egy komoly kapcsolatra, de amikor szembe találják magukat a problémával. Képtelen megoldani. Csak hallgatnak vagy sírnak, sajnáltatják magukat. Ezért is szerintem 14-17 éves korban a lányok az idősebb férfiak társaságát keresik, de naívak, mert azt hiszik, hogy az a nagy szerelem(persze ilyen is van, nagy ritkán, de van) és nem veszik észre, hogy csak kihasználják, a butuskáját. De ezeken mindanyiunknak átt kell menni, hogy felnőtté tudjunk vállni.

Most már kezdem megérteni, mi is az a Szerelem és a 12-17 évesek love story-án, ami néha nem is a szerelemről szól, nevetek egyet: "Ilyenek voltunk".

L, 18

Nekem mondod?Egész nap a hülye rinyálásuakt kell hallgatnom mivel én is fiatal vagyok,csak én egy "kcisit" reálisabban látom a dolgokat.Az osztálytársaim között van már társfüggő,egyéjszakás rib.nc,hatalmas szexuális gondokkal küszködő stb.

Egyetértek veled.Borzalmas egész nap hallgatni hogy miért hagyta el az iq-fighter plázacica lányt az egyébként értelmes pasija,vagy hogy nem tudja lefeküdjön-e a barátjával.Hát komolyan mondom,kit érdekel?Aki nem biztos az érzéseiben egy párkapcsolatban az már valamit elárul arról a heppiminden-örökkéegyütt kapcsolatról.Nem idegenekkel kéne ezt megbeszélni hanem a párjával.De azzal a baromi felnőttes gondolkodással ez még nem nagyon jutott az eszükbe.Ez szánalmas és borzalmasan érzem magam hogy ilyen buta generációban kell felnőnöm.

Tisztelet a kivételnek!15/L

Azért vannak ilyen gondjai a fiataloknak mert minden a s**gük alá van rakva, jóformán fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent az a szó: megszenvedni valamiért. Mert aki tudja, mit jelent megszenvedni valamiért, az megbecsülni is megtudja, amilye van. Ez a mai fiatalságra alig jellemző.

Nameg, nem rinyálnának ennyit a "szerelemről", ha mondjuk otthon be kéne segíteni a munkában, ahogy nekünk anno egyszerű gyerekeknek be kellett, és nem ilyen pinatárogató pakolgatásra gondolok....Vagy segíteni kéne mindennap a beteg nagyszülőknek, és még sorolhatnám....Eszünkbe sem jutott, még a párkapcsolat sem, időnk sem lett volna rá. És mégis milyen csoda, nekünk is lett aztán kapcsolatunk, nem maradtunk le semmiről....

Írnám, hogy tisztelet a kivételnek, de én kivételt még nem láttam. Mindenki okos, mindenki tudja, mindenki igazat ad nekem, és amikor odaérnek, hogy be kell bizonyítani az érettsgüket, akkor mindg ugyanolyan éretlenekké válnak újra, mihelyt róluk van szó.

23/F

kedves 19:45-ös ne is haragudj, de mégis milyen módon mersz általánosítani? igen, lehet hogy sok minden függ az anyagi helyzettől, de szerintem (főképp a mai világban) egyáltalán nem sok a módos család, és ahol igen is meg kell dolgozni azért amit az az ember (ebben az esetben gyerek) meg akar magának venni, és hidd el, nagyon is sokan segítenek otthon a háztartásban

lehet hogy te is rosszabb módú családból jöttél, de akkor sincs jogod hozzá hogy általánosíts és azokat becsméreld akikre ez egyáltalán nem igaz

saját magam is rosszabb módú családból vagyok és igenis megbecsülöm azt amim van, párom, családom, lakásom, stb...

és nem mindenki kap meg meg mindent...

Szerintem egyáltalán nem csak a 12-17 éves korosztály ír ide ilyen problémákkal.

Ne mondja nekem senki, hogy nem találkozott még olyan problémával, amihez kellett legalább egy kicsi segítség, hogy meg tudja oldani.

Mert ilyen ember nincs és nem is lesz.

De amúgy ott van a kérdésedben a válasz..

"akkor tanulja meg megoldani"

Kíváncsi vagyok mit javasolsz, honnan.

Most jönne az, hogy kezdjék az egészet 5 éves korban, hogy mire tinik lesznek már meg tudják oldani a párkapcsolati konfliktusokat?

Eddig az ellenkezőjéért rinyált mindenki. Mi történt?

Az általánosítást pedig abba lehetne hagyni, mert nagyon undorító, alpári dolog.

Hiába pontozzátok le a sok hülye az értelmes válaszadókat, teljesen igazuk van. Én is utálom a rinyálásukat hallgatni. Mégjobban utálom, amikor nagy szemekkel beszélnek arról, hogy "létezik-e fiú-lány barátság" (ráadásul pont az, akivel össze akartam jönni, úgy, hogy én is hallom, de ez mellékes). Igazából ezzel nem is lenne baj, de ez csak ámítás. Ezek a nagy gondolatok csak közhelyek, ők maguk nem gondolják komolyan. Ezeket azok gondolják komolyan, akik inkáb otthon maradnak és naphosszat gondolkoznak hasonló dolgokon, ilyen emberekből lettek filozófusok, pszichológusok régen is. Vannak ilyen emberek, ismerek ilyet, általában kilógnak a sorból és elég zárkózottak. De amikor a tényleg plázacica kezd el ömlengeni, mert elvakítják a hormonjai, az a halálom. Meg amikor jönnek az örök szerelemmel meg a "párkapcsolat" meg "ex" meg hasonló kifejezésekkel, és nagyon felnőttnek hiszik magukat. Isten a tanúm rá, hogy utálom ezt a kort, és azokat is, akik benne vannak és így viselkednek (t. a k.)

Akinek fel van nyílva a szeme, az röhög rajtuk, azt meg ők nem szeretik.

Lehet itt lepontozni, de előbb legalább nézz magadba, hogy miért is teszed. Senki nem mondta, hogy kellemes az igazság, de nem azt kell nézni, hogy hogy mondomn, hanem a tartalmát. Túl sok a túlérzékeny ember. Csernust is ezért támadják, pedig 100%-osan igaza van. Naná, hogy bunkó, mikor tele van idiótákkal a világ. Semmi rosszat nem mond. Ha normális lenne mindenki, valószínűleg ő sem érezné a bunkóságnak szükségességét.