Tényleg csak én szeretem a "jófiúkat"?

Legalábbis a férfiak előszeretettel szeretik hangoztatni, hogy minden nőnek a beképzeld, bunkó, hímsoviniszta állat kell.

Ezzel szemben én szabályosan irtózom az ilyen emberektől.Úgy vagyok vele, hogy akinek én megadom a tiszteletet, az nekem is adja meg.Szóba sem állnék egy beképzelt bunkóval, az ilyen emberek taszítanak a legjobban, mindkét nemből.Nekem van önbecsülésem és senkinek sem nézném el, hogy megalázzon, kihasználjon.

Amit elvárok egy férfitól:

-Legyenek saját gondolatai, legyen érzelemgazdag, nyitott.

-Meg tudjunk beszélni mindent, legyen kíváncsi az érzéseimre, véleményemre, és ő is meséljen az saját gondolatairól.

-Szeressen és ezt mutassa is ki, legyen romantikus.

-Tiszteljen (bár ez együtt jár a szeretettel).

-Lehetőleg spirituális beállítottságú legyen.

-Ne cigizzen, ne igyon, ne bulizzon túl sokat.

-Legyen kalandos, aktív, legyen társam az életben, legyen hasonló érdeklődési köre (járjon el velem edzésekre, túrázni, utazgatni,kiállításokra).

-Értékelje az élet szépségeit, ne legyen egy depressziós, borúlátó, panaszkodó muki.

...Szóval én lelki társat keresek, aki egyenrangú félként kezel, aki egyben a legjobb barátom is.

Olyan hihetetlen ez?Nem hiszem, hogy csak a két véglet létezik, a hímsoviniszta alfahím és a bólogató kiskutya.