A békülésben se reménykedjek? Én kezdeményezzem a békülést? Kétségbe vagyok esve.

Tanév elején ismertem meg a srácot. Évfolyam társam, nagyon jóba lettünk, legjobb barátomnak mondhattam őt. Egész eddig nem sejtettem hogy belém szeretett, de nagyon, és ő nagyon jól el tudja rejteni az érzéseit komolyan! Aztán 2-3 hónappal ezelőtt elmondta ezt nekem, vagyis fb-kon beszéltük ezt.. Én nem is akartam elhinni, és persze nem is jöttem vele össze mert nekem ő csak barát. Meg is írtam, mondtam neki hogy részemről nem több ez barátságnál. Aztán egy társaságba vagyunk, ott mindig ölelgetett, folyamatosan rám volt akaszkodva, kiszívta a nyakam. Aznap még megírtam neki, hogy ilyeneket nem szeretnék, és hogy ne csináljon, lehet kicsit durván fogalmaztam, ami őt megbánthatta kicsit, de ha szebben mondom úgy nem érti meg. És akkor aztmondta hogy innentől kezdve ne is beszéljünk, meg semmi, mert el akar felejteni. És 2-3 hónapja már csak nem is köszönünk egymásnak, pedig egy társaságba vagyunk, mintha nem is ismernénk egymást! Fb-kon valakivel kapcsolatba van, de vele még nem is találkozott élőbe, de annyira irogatják egymásnak üzifalon hogy így szeretlek, úgy szeretlek hogy az már idegesítő. Hogy lehet hogy annyira szeretett engem, mostmeg hirtelen, beleszeretett egy másikba? akit még nem is látott meg semmi.? :O Ez hülyeség. Most nyáron nem is találkozunk, kicsit messzebb lakunk egymástól. Jövőre szerintetek van esély rá hogy kibéklünk? Egyáltalán kezdeményezzem még a békülést? Mert már nagyon sokszor írtam neki... De a válasz hogy "nemtudom". Én meg nem akarok könyörögni senkinek. De rohadtul hiányzik mint barát. VÉSZHELYZET. Nem tudom mit csinálhatnék. segítsetek pls :(