Mi volt az az élmény, ami után azt gondoltátok, hogy igen, ezért érdemes volt élni?

Amikor meglett a jogsim, a motorom.

A témakörhöz kapcsolódóan az amikor azzal a lánnyal beszélgettem akit hónapok óta szeretek.

En nem vagyok valami nagy tarsasagi ember, gatlasos, zarkozott es szegyellos vagyok, igy a katartikus, eletigenlo elmenyeim altalaban muveszeti alkotasokhoz kapcsolodnak, semmint kozossegi elmenyekhez (pedig azert elvetodtem mar egy-ket helyre es lattam mar ezt-azt eddigi eletem soran).

Tarr Bela Werckmeister harmoniak cimu filmje peldaul igen komoly elmeny volt (nagyban koszonheto ez a zenejenek) es meg van par olyan alkotas, aminel azt gondoltam, hogy amig vannak emberek, akik ilyen dolgokat kepesek letrehozni, addig nem olyan elveszett az emberiseg.

Amikor elértem a szakmámhoz kapcsolódó első nagyobb sikert, egyszerűen hihetetlen élmény volt, h ott lehetek, és ezt csinálhatom, amihez igazán értek és szeretem. Na ezért nagyon is érdemes volt élnem.

Családommal is volt több olyan élmény, ami egyszerűen nagyon boldog emlékként maradt meg bennem, nővérem esküvője, vagy anyu szülinapja, amikor öcsém, meg én eljátszottuk a kedvenc számát... vagy tök hétköznapi dolgok, amikor semmi különleges dolog nem történik, mégis maga az érzés, hogy ennek a családnak a tagja lehetek...

Vagy barátokkal nagy beszélgetések/hülyülések, amikor régen elfelejtett dolgokat hozunk elő és csodálkozunk, hogy mennyire tisztán emlékeznek erre, vagy arra... ezek annyira jó pillanatok.

A szerelemben... érezni, hogy bejössz annak a srácnak, hogy olyan szemmel néz rád és gyönyörűnek tart téged. Nem voltam még szerelmes, de ezek az érzések is felbecsülhetetlenek.