Jogosan érzem hülyén magam? Mi lenne a jó megoldás (és egyáltalán mi lehet ez)?

Ma egy ismerős család meglátogatott bennünket, és velük volt egy rokonuk, egy fiatal lány, akit most láttam először. Kicsit visszafogottabb típusnak tűnt, eleinte nem nagyon beszélt, bár én se vagyok szóf*só típus. A poénjaimon viszont jókat mosolygott, és sokszor "szemeztünk", és hát mintha picit zavarban lett volna. Nem akarok belemagyarázni semmit, de számomra kicsit furcsa volt ez a szituáció. Lehet, hogy hülyeség, de átvillant az agyamon, hogy talán tetszem neki, miközben az énem "másik fele" meg elutasítja ezt a verziót. Főleg azért, mert ő is felhozta valamilyen témával kapcsolatban a barátját, meg rá is kerestem a csajra közösségi oldalon, és van pár kép róla, ahol a barátjával csókolóznak. Szóval nem nagyon tudom, mi ez, bár úgy érzem, nem véletlen, hogy a tekintetünk ilyen sokszor összeakadt, volt, hogy miközben mások beszéltek, mi csak hallgattunk, és pár másodpercig egymást néztük (mintha ő is kereste volna a tekintetemet, de ebben nem vagyok biztos). Szívesen megismerném őt, de hülyén érezném magam ebben a helyzetben, olyan, mintha kettőjük közé állnék (alapból nem szoktam olyanokkal kezdeni, akiknek van barátjuk), és még azt se tudom biztosan, hogy egyáltalán bejönnék-e neki. Nem is nagyon tudnám, hogy mit írjak/mondjak neki, ha arra kerülne a sor, végül is nem kezdhetem úgy, mintha évek óta ismernénk egymást.

Bocs, ha hosszúra nyúlt a mondókám, de szívesen látok mindenféle ötletet, véleményt (normálisat) a témával kapcsolatban, előre is köszönöm. Trollok lehetőség szerint kíméljenek.