Te hiszel benne, hogy egyszer lesz valaki, aki viszont szeret? Vagy esetleg úgy szeret majd, ahogy Te Őt?

Lehet kapcsolat őrülten szerelmes, komoly és szenvedélyes, nem ebben kételkedem, mert volt benne részem. A kérdésemben az igazi kérdés ott van, hogy mennyi az esélye, hogy meglesz az a valaki, akivel együtt le lehet élni az életet igazából - nem kényszerből - és hűséggel? - Mert van ilyen. (Mert nem lehet, hogy egyedül vagyok ezzel így.)

Mert úgy érzem, erre nagyon kevesen vannak készen, sőt van, aki erre sosem lesz képes.

Úgy érzem, hogy lutri az élet. Hiába vagyok tudatos és odaadó: hogy kikkel futok össze, arra már nincs teljes befolyásom és mi lesz, ha úgy kellett leélnem az életem, hogy hiába volt a legigazibb és legigazabb vágyam ez és hiába voltam én kész rá, nem lett meg, akit szerethetek? < Ez most egy mélypont, hogy elgyengültem és kételkedek. Egyelőre most itt tartok.

(Ez a privát üzenetekre is válasz.)

Köszönöm, mindenkinek visszamenőleg és előre is, aki leírja a véleményét és a tapasztalatait.

Kiemelném - mint szimpatikus megnyilvánulást:

a 11. hozzászóló pozitív gondolatait;

a 17. hozzászóló idézeteit;

a 16-ossal pedig együtt érzek.

(Nem rosszindulatból írom), de ahogy sorról sorra haladva olvastam a 20-21-es hozzászóló írását, egyre kiforratlanabbnak éreztem a hozzáállását - ha érdekli, hogy miért írom ezt, privátban esetleg röviden kifejtem.

Aki el van keseredve, ne tegye - úgy gondolom, hogy nem szabad megalkudni: ha én tudom, hogy van egy vágyam, de kevésnek látom rá az esélyt, hogy elérjem a célom, akkor sem adhatom fel, mert ha lemondok a vágyamról, biztosan nem lehetek boldog. A legmélyebb vágyaink sosem változnak. Ellenben a múló hóbortok helyett keresni kell, ami a legfontosabb és arra kell figyelni, ami teljesülése nélkül úgy érzed, nem halhatsz meg. < Ez meg az, amit szem előtt kell tartanom, annak ellenére, amit érzek. Nem egyszerű. :D

(Mindenkit felpontoztam.)

16-os, sajnálom, ami történt. :/ Bár a sebek/hegek miatt ne aggódj, mert van olyan lány - nem egy - aki szerint férfias/szexi dolgok ezek. :)

Az én életemben most zárult csak le egy történet - nagyon-nagyon nem a legszerencsésebb befejezéssel... Ezért sem írtam. Most eléggé össze vagyok törve. Ilyen állapotban szerencsétlen lenne állást foglalnom, hogy miben érdemes hinni. Csak remélni tudom, hogy jobb lesz. Valamennyire biztos jobb lesz.

Ám most először eljutottam arra a pontra, hogy elgondolkozzak azon, hogy amikor csalódsz (bármiben) nem először, honnan lehetne biztosan tudni, hogy nem-e velem van a baj, vagy csak rossz alkalommal tettem próbára a hitem valamiben? Honnan tudjam, hogy "igen, ez az a pont", ahol tudom, hogy változtatnom kell, mert ez nem jött be?

Most lehet, hogy gyökeresen átformálódik majd mindenben a hozzáállásom, vagy még mindig ki kellene tartanom abban, amiben korábban hittem? Ezek után bolondnak érezném magam úgy.