Hogyan küzdjem le ezt a dolgot?

Nálam is ez a helyzet, csak én még 17 vagyok. :))

Bár régebben én annyira féltem, hogy a fiú ismerőseimnek is félve köszöntem, utólag visszagondolvan, cikinek érzem, de hát ez van. Viszont, az utóbbi napokban észrevettem, hogy ismerős fiúknak mosolyogva, hangosan köszönök, simán hozzáteszem a nevüket (szia xy), a fiú osztálytársammal tök jól elbeszélgetek.

Szóval mintha kezdenék fejlődni.

Az első és legfontosabb szerintem, hogy a fiúkkal általánosságban (tehát bármelyikkel, akik nem tetszenek), nyugodtan, lazán el tudj beszélgetni, bátor legyél a társaságukban. Ha ez stimmel, utána lehet próbálkozni ugyanezzel olyan fiú társaságában, aki tetszik. :)

Egyébként pedig küldj néhány jelet a srácnak, mosolyogj rá, próbálj meg magabiztos és optimista lenni.

Amikor bemész dolgozni és összefutsz vele köszönj neki, ettől még nem dől össze a világ. Sőt, biztosan örülne neki! Aztán szépen lassan próbálj vele beszélgetni, esetleg kérj tőle egy kis segítséget, vagy tanácsot vagy valami, ez jó alkalom arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz.

Remélem tudtam segíteni legalább egy kicsit!

Sok sikert! :)

Velem is volt már ilyen... :/

Én nővérem tanácsára írtam a srácnak egy levelet, hogy ez a problémám... megírtam neki, hogy tetszik, és hogy ha ez kölcsönös, akkor legyen türelmes és kitartó....

Nekem bevált! :D Remélem neked is össze fog jönni! ;)