Mi lehet a gond, hogy elkerülnek a normális férfiak?

A napokban töltöttem be a 20-at, de még nem volt párkapcsolatom. Külsőleg nem vagyok egy vékony alkat, de azt mondják szép az arcom és ez ellensúlyozza. Szeretek emberekkel beszélgetni, bár nem én vagyok a bulik lelke, de nem vagyok szótlan típus. Szabadidőmben rajzolok vagy olvasok. Tudom, nem túl érdekes hobbik, de próbálok nem a négy fal közt gubbasztani egész nap. Vidéki városban lakom, ha nyílik egy kiállítás arra elmegyek, olvasni meg sokszor lesétálok a parkba, egyébként rengeteget sétálok a városban is. Péntek esténként sem gubbasztok mindig otthon, van itt lehetőség szabadtéri szórakozásra is, (mivel a diszkókat nem szeretem) de mégsem tudok megismerkedni senkivel. Könyvtárban és kiállításokon az megy ritkaság számba, ha 40 év alatti embert látok. Városban maximum megbámulnak, és a péntek estéken sem sikerült még olyannal találkozni, aki legalább józan lett volna (egyébként nagyon ritka ha én berúgok). Nincsenek nagy elvárásaim, azt kifelejtettem, hogy érdekel a tudomány, a politika, a kultúra, a vallások és sok egyéb és régen vágytam arra hogy hozzám hasonló érdeklődésű sráccal találkozzak, akivel tudok ilyenekről beszélgetni. Ma már annak is örülnék, ha legalább komolyan gondolná velem. Akikkel eddig találkoztam, azok vagy rögtön le a akartak fogdosni "olyan régóta nem voltam már lánnyal" dumával, vagy rögtön első nap le akartak fektetni és utána sértődötten vették tudomásul mikor nemet mondtam, majd nem jelentkeztek többet. Vagy pedig egy hét után, mikor már reménykedni kezdtem, közölte, hogy egy buliban összejött egy másik lánnyal. Legalább öt-hat ilyen pasival találkoztam, először elintéztem azzal, hogy lúzer és majd találok jobbat, de most már kezdem úgy gondolni hogy én vagyok az.