Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkapcsolatba normális, hogy ilyen gondoltaim vannak? Ti mit szólnátok hozzá férfiak?
24 éves nő vagyok. 7 éve élek párkapcsolatban, 5. éve élünk együtt. Előtte a szüleimmel éltem, nem éltem soha egyedül.
Most olyan vágyaim vannak, amiről nem tudom, hogy nomális-e, mit szólna a párom, ha elmondanám neki. 1000%, hogy azt hinné szakítani akarok, vagy van más, én sem tudnám mire vélni.
Szóval, egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy olyan jó lenne 3-4 hónapra külön költöznöm. Egyedül albérletbe.
Annyira vágyom arra, hogy egyedül legyek kicsit a gondolataimmal. Esténként leüljek olvasni anélkül, hogy bárki járkálna vagy cseverészne mellettem.
Egyre jobban érzem, hogy szeretnék kicsit magam lenni.
Hogyan mondjam ezt el, hogy ne értse félre? Szeretem, csak kicsit ki kell kapcsolódnom azt érzem.
Szerintetek hülye vagyok?
Nem, nekem is vannak ilyen igényeim.
22/L
Mindenképp mondd el neki,lehet,hogy ő is hasonlóan érez és simán belemenne,neki is jó lenne és kicsit felfrissülne a dolog köztetek(újra randizni,külön lakásba menni,felhívni a másikat picit erre-arra,tudod...).Viszont ha nem mondod el neki akkor csak emészteni fog a dolog és előbb-utóbb már azért is akarsz egyedül lenni mert nem szereted!
A kommunikáció sok mindenre képes:)
Csak sokan biztos nem értik meg, azt gondolják boldog kapcsolatban él az ember, mit akar.
De én annyira úgy érzem, hogy most egyedül kell lennem, rendeznem kell a gondolataimat, olyan helyzetben vagyok, hogy hatalmas döntést kell hoznom a jövőmmel kapcsolatban. Szeretnék mindent nyugodtan végiggondolni.
Igazából úgy élek, hogy egyetem, mellette munka, onnan haza(mosás, főzés...stb) Nem jut időm egy könyvre nyugodtan.
Annyira jó lenne csak egy pici magány. Este egyedül lefeküdni, nyugodtan, csendben olvasgatni pár órát.
Ez furcsa,de a hülye szót nem használnám.Vannak olyan emberek akiknek szükségük van a föltöltődésre mert más emberek között hamarabb kimerülnek.Én nálam ez roppantul érezhető.De ugyanakkor olyan nehéz elhinnem hogy te valóban hónapokra otthagynád a párod,nem csak rosszul érzed?Mert ez nagyon sok idő,számomra elég szokott lenni 1-2 nap a feltöltődésre amikor nem megyek emberek közé.Ráadásul nem jobb volna ha azt mondanád neki hogy hagyjon neked több teret?Aztán amint ez elmúlik nálad újra
visszaállhat minden.
Huh.. Megmondom oszinten en is azt hinnem hogy mar nem szeretsz s masra vagysz, s ezt csak azert talatad ki, h szakitsunk.
Valahogy biztos probalnam, megoldani. Sokkal tobb szabadidot hagynek neked. Nem tudom, mennyi olyan programm van amiben nem vagytok egyutt. Csinaj csajos hetvegeket vagy olyan napokat amikor csak egyedul vagy a lakasba. Kuld el sorozni vagy barakarmi.
Masfelol, 3 honapja hogy egyedul elek egy szakitas utan. Eloszor azt hittem megfogok orulni a gondolataimmal, es majd szetunom az agyam. Jelen pillanatban ott tartok hogy annyi mindent szeretnek csinalni, hogy 24 ora egyaltalan nem eleg. Szoval meg tudom erteni, mit erzel..
Nem is a kommunikációval van a baj. Csak félek elmondani, mert lehet azt hinné, hogy nem akaok már vele lenni, vagy valakim van azért esetleg.
Én sem értelném meg, azt hinném, baja van velem. De nem gondoltam volna, hogy ilyen bekövetkezik majd.
Úgy a legpontosabb a megfogalmazás, hogy egy stressz, egy szaladás az életem egy ideje. Szeretnék kicsit visszavenni, odafigyelni olyan dolgokra, amiket észre sem veszek a zsúfoltság miatt. Azt érzem kicsit lassítanom kell.
Nem sok-sok hónapról van szó, nekem elég lenne 1 hónap is.
Az, hogy elmegy ide-oda, én meg külön, az nem meggoldás, mert még haza sem értem, de már azon kattog az agyam, hogy x ideig dolgozik, mindjárt otthon van, még nem értem haza, nincs vacsi. Húúúú, a ruhamosás is vár, de mára még tanulnivalóm is lett volna.
Olyan érzésem van, mintha egy hurok szorulna a nyakam körül, ami lassan megfojt. Hónapok óta készülök egy nyamvatt könyv elolvasására, d emég nem jutottam addig, pedig ott van a szekrényemen.
Furán hangozhat, de csak kicsit szeretném azt élvezni, hogy pl hazamegyek a melóból, beesek egy kád vízbe egy pohár borral. Nyugodtan fekszem benne 1-2 órácskát, közben olvasok. Megfáradtam, hogy állandóan ember van körülöttem. A munkahelyemen, otthon..soha nem vagyok egyedül.
Nem volt bulizós korszakom valóban, de soha nem is vágytam rá, nem az én világom. Most sem hiányzik.
Viszont annyira jó lenne néha egyedül lenni. Vagy 1-1 barátnőmmel leülni pár órára nyugodtan beszélgetni. Sokszor lerázom őket, mondván nincs időm most.
Vártam, hogy majd elmúlik, de egyre erősebb a vágy.
Nem akarok emberek közt lenni. Az lenne a legjobb, hogy egyedül élni valahol, 2 hét szabit kivenni.
Bőven elég lenne. Mérgezésem van a zajtól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!