Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkapcsolatba normális, hogy ilyen gondoltaim vannak? Ti mit szólnátok hozzá férfiak?
24 éves nő vagyok. 7 éve élek párkapcsolatban, 5. éve élünk együtt. Előtte a szüleimmel éltem, nem éltem soha egyedül.
Most olyan vágyaim vannak, amiről nem tudom, hogy nomális-e, mit szólna a párom, ha elmondanám neki. 1000%, hogy azt hinné szakítani akarok, vagy van más, én sem tudnám mire vélni.
Szóval, egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy olyan jó lenne 3-4 hónapra külön költöznöm. Egyedül albérletbe.
Annyira vágyom arra, hogy egyedül legyek kicsit a gondolataimmal. Esténként leüljek olvasni anélkül, hogy bárki járkálna vagy cseverészne mellettem.
Egyre jobban érzem, hogy szeretnék kicsit magam lenni.
Hogyan mondjam ezt el, hogy ne értse félre? Szeretem, csak kicsit ki kell kapcsolódnom azt érzem.
Szerintetek hülye vagyok?
Nem lenne elég, mert ismerem magam, és őt is.
Próbáltam már. Akkor úgy is az van, hogy hallom csörmitél a konyhában, na kimegyek megkérdezni, hogy éhes-e stb. Izgat, hogy elzárkózom ő meg egyedül szerencsétlenkedik ott. Az ételt képtelen kivenni a hűtőből, ha nem adom oda.
Vagy épp ő jön be félóránként ad egy puszit.
Ez nem olyan.
Hat azert ez kicsit fura. Nem egy alomferfi az illeto az mar tuti. :)
Szerintem meg igenis mond meg neki, mert nem az anyja hanem a parja vagy. Amikor mi egyutt eltunk en foztem, s a tobbi hazimunkat osztottuk kette. Annnyi szabadideje volt hogy azt se tudta mit csinaljon. Szerintem ideje bedobni ot a melyvizbe tanuljon egy kis onallosagot!
27F
Persze, hogy nem naponta főzök. Azt szoktam csinálni, hogy annyit főzök, hogy 2 napra bőven elég legyen.
De amint haza megyek, ott a mosatlan, jön a mosogatás. Melegítsen az ételt, mert nem ismeri a mikrót :) majd megint mosogatás.
Rakjak redet, mert ha egyedül van otthon, ott bomba robbant. Milliószor elmondtam már, hogy ne morzsáljon a szőnyegre, ott a tányér, de a konyhát sem a semmiért találták ki.
Ha fürdik, a fürdőt fel nem törölné.
Néha kicsit belefáradok ebbe munka és suli mellett és úgy érzem az energia nulla bennem.
Az a baj, hogy hiába rágom a fülét, otthon ezt látta, anyukája mindent megcsinált, csak neki volt is ideje rá nyugdíjasként. Én viszont örülök, ha rendet rakok. Sírni tudnék néha, mikor arra megyek haza, hogy a szőnyeg dzsúva, az ágy mellé dobálva a szennyes zokni.
Vagy ami még jobb, amikor leülnék végre picit: megmaszírozod a lábam, annyira fáradt vagyok, egész nap ültem, dolgoztam.
Én is megjegyzem, de mindegy.
Megoldom, mert sokszor már hangosan ráförmedek, akkor ért egy darabig a szóból, csak kicsit néha sok. A munkám által emberekkel foglalkozom, állandóan a nyavalygásuk, mert nekik ezt-azt kell megoldani, otthon csak folytadódik, szóval elég.
Valójában te döntöd el, hogy mennyi terhet raksz magadra. Senki sem kényszerít, hogy főzz, moss takaríts, ne találkozz a barátaiddal. Néha a párod is ki tudja mosni a ruháit vagy kaját csinálni magának.
Amúgy én lány létemre megértelek, vannak olyan emberek akik szeretnek egyedül lenni és szükségük van rá. Ezt persze a társaságimádók nem értik meg. Talán ha a arra a bizonyos döntéssel magyarázod a párodnak akkor megérti és nem fogja azt hinni, hogy nem szereted. De semmiképp ne tartsd magadba mert a végén teljesen megkeseredsz.
Miért?
Mert tök kínos, amikor azt nézem, hogy én nyugotan olvasok, a kaja a hűtőben, csak meg kellene melegíteni, erre vajas kenyeret eszik. MOndjuk volt rá példa, hogy ezt délben megtette. Hívja az anyukája, kérdezi mit csinál, mit eszik? Erre mondja, hogy vajas kenyeret.
Na rögtön jön nekem a támadás, hogy miért nem főzöl? Otthon vagy. Meg tudnék ettől veszni. Csak lusta. Ha nem adom oda, inkább nem eszik.
Másik jó példa:
Este végeztem, hazaesek, zuhi, mennék lefeküdni, erre megkérdezi nem eszünk? Kérdezem tőle, nem ettél, ott volt a kaja. Nem, megvártalak téged.
Na ilyenkor robban bennem a düh, de sebaj...........
Hát erre számítottam, egyiket sem látom komoly oknak. Nem tartanak fegyvert a fejedhez, senki nem fog meghalni stb... El kéne engedni olyan dolgokat mint pl, az anyja véleménye, főleg ha nincs igaza vagy hogy mi a ciki. Most komolyan ilyen életet akarsz élni? Ne haragudj de én még azt is megkérdőjelezném a helyedben, hogy tényleg szeretek-e egy olyan embert aki annyira cselédnek tart, hogy a vacsoráját képtelen megmelegíteni.
Egyértelmű, hogy rossz így neked, akkor miért ragaszkodsz ilyen élethez?
Neha csodalkozok egyes emberek mennyi mindent kepesek elviselni a parjuk miatt. Fogadd elismeresemet!
Remelem megtudod oldani, ha a ferfi megerzi hogy elveszitheti a not akit tnyleg szeret akkor kepes megvaltozni, s legalabb kitart 1 honapig annyi meg eleg lesz hogy feltotodj!
Sok Sikert!
Miért?
Mert nem csak akkor szeretem, amikor jó, hanme akkor is, amikor hülye. :)
Volt időszak, amikor úgy jöttem haza, hogy szépen elmosogatott, ha bekapcsoltam a mosógépet és elmentem, szépen kiteregetett. Csak az a baj, ezt mindig csak úgy lehetett elérni, ha előtte leszidtam alaposan, hogy nem lehet ilyen igénytelen, trehány.
Csak az ember belefárad már ebbe néha. Jó lenne az az 1 hónap nekem, de neki is, hogy érezze milyen egyedül. De tudom mit csinálna, annyira ismerem már, fogná magát kocsiba ülne és elautókázna anyucihoz kajálni, ahelyett, hogy főzne valamit. Amikor egyedül élt ezt tette.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!