Megcsókolt, de barátnője van? Beszéljek vele?

Légyszi segítsetek,kétségbe vagyok esve :(

Ma volt a 8.-os bankettünk,ahol kicsit kiborultam.

A mi osztályunk már óvoda óta együtt van(a sulinknak van óvodája is) és olyan furi volt az eddigi tanárainkkal is találkozni.

Tavaly félév körül jóban lettem a város egyik legmenőbb srácával(mindig új barátnők,bmx,csőnadrág,csak márkás cuccok,mindenki odavan érte,minden balhéból sértetlenül jön ki,stb),aki az osztálytársam.

Suliban együtt lógtunk,suli után náluk voltam és suli előtt mindig elkísértem az úszóedzéseire(versenyszerűen úszik,ezért néha reggelente is kell edzésekre járnia).Szóval a napom nagyrészét vele töltöttem.

A nyarat is együtt töltöttük és mindeni mondta,hogy belé fogok szeretni,mert neki senki nem áll ellen.

Úgy voltam vele,hogy én kivétel leszek,én tényleg csak barátságot akartam.Hát az érzéseim mást akartak,mire elkezdődött a suli már csak rá tudtam gondolni egész nap.

Az első félévben még minden tökjó volt,alig voltak barátnői és ezért azt hittem,hogy talán én is tetszem neki.De valahogy egyik napról a másikra megváltozott,bunkózott velem egész nap,mindenért piszkált elég durván.

Emiatt bulimiás lettem és aludni csak úgy tudok,hogy hajnalig forgolódok és sírok vagy altatót veszek be.Szóval elég durván kicsinál.

Ma a banketten összejött az egyik legjobb barátnőmmel és ezért kimentem a suliudvar egyik eldugott részébe,mert már fájt a lábam,hánynom kellett és a sírás fojtogatott.

Elegem volt abból,hogy tudtam,jövőre a gimiben osztálytársam lesz,szóval még 4 évig ilyen lesz az életem és nem akartam nézni,ahogy felszedi az összes barátnőmet.Már mindenki mondta,hogy beszéljek vele arról,hogy mennyire bánt,hogy elromlott a kapcsolatunk,de nem mertem.

De írtam neki egy sms-t,hogy jöjjön oda,ahol én voltam,mert beszélni akartam vele.Odajött és látta,hogy sírok és megkérdezte,hogy mi a bajom megint,miért hisztizek.

Mielőtt meg nem érkezett,eldöntöttem,hogy kulturáltan megbeszélek vele mindent,de miután így jött oda,valahogy csak úgy jött minden,ami eszembe jutott.

15 percig szóhoz sem hagytam jutni,közben sírtam,néha kiabáltam,de mindent elmondtam,ami az utóbbi fél évben bántott,az összes gondomat rázúdítottam,azt is,hogy utálom beismerni,de annak ellenére,hogy egy bunkó p*cs velem,szeretem és hiányzik,de a mostani énjétől rosszul vagyok.

A monológomra nem reagált semmit,csak ült és nézett rám,ezért felálltam és haza akartam menni,de megfogta a kezemet és odahúzott az ölébe.

Elmondta,hogy sajnálja,hogy bunkó és megérti,hogy rosszul esik,de sosem mondtam neki,ezért azt hitte,hogy szerintem is vicces,mert mások nevettek rajta.Bocsánatot kért és utána megcsókolt.Életemben most csókolóztam először és sosem gondoltam volna,hogy pont vele fogok,a suliban ráadásul.Utána még beszélgettünk meg minden,majd hazakísért,de az is olyan jó volt vagy nem tudom...valahogy úgy éreztem,hogy minden oké.

Igazából mindenről beszéltünk,csak arról nem,hogy velünk mi lesz.Összejött az egyik barátnőmmel,aki szereti és nem tudom,hogy most mit csináljak.

Megígérte,hogy változni fog és nem akar több fájdalmat okozni,mert szeret.De nem tudom,hogy úgy szeret-e,ahogyan én őt vagy csak legjobb barátként.

Holnap úgyis találkozunk a suliba,de nem tudom,hogy viselkedjek majd.

Beszéljek vele vagy várjak,amíg ő kezdeményez?Mit mondjak neki?Nem fogja úgy érezni,hogy letámadom vagy erőltetem a dolgot?Vagy legyek semleges és várjak?

Amióta itthon vagyok ezeken gondolkozom,de nem tudom,hogy mit csináljak:(