Igaz az hogy a férfinak akkor kell igazán a nő ha küzdeni kell érte?

Hát ez valahol egó szintjén működik. Úgyértem, ha van benne kihívás, bizonytalanság, izgalom, hogy "megkaphatom"-e azt a bizonyos személyt, akkor az egó hajt, hogy szerezzük már meg. Tulajdonképpen ilyenkor a másik egy afféle szellemi trófea, és itt az oldalon is lehet olvasni csomó olyan esetet, hogy miután "összejöttek" már nem is kellett a másik. Csak arra ment ki a játék, hogy lássa megkaphatja-e, aztán megvolt a visszaigazolás, hogy "igen", és ennyi volt.

Az régen rossz, ha valakit csak ezért értékelnénk. Örülök neki, ha az illető nem vall már 2 nap után szerelmet, meg nincs elájulva tőlem, de csak azért, mert így látom, hogy nem beszél a levegőbe, és komolyan tudom venni. Az viszont, hogy a hölgy eljátsza az érinthetetlen jégkirálynőt, egyáltalán nem jön be. Ne tegyen úgy, mintha szívességet tenne azzal, hogy majd hajlandó belémesni/járni velem, mert egy egészséges kapcsolatban ez mindkét fél érdeke. :)

én úgy vagyok vele hogy ne kelljen olyan sokat küzdeni, és majd miután összejövök vele majd utána küzdök :) :D

f18

# 15/16

Ez igaz!