Ez megbocsáthatatlan és szemét lépés lenne a részemről?

(kkk)hát ha a férjed elég normálisan tudja kezelni a szituációt akkor vetesd fel vele ezt a témát egy alkalommal amikor a gyerek mással van, hogy " nem titok egyikünk előtt sem, hogy a kapcsolatunk nem olyan mint régen és te tényleg nem akarsz ezen lovagolni mert teljesen elfogadod őt, viszont ha ő már nem akar veled szexelni se semmi mást és csak a gyerek miatt vagytok még együtt akkor egyezzetek meg, hogy amíg a gyerek fel nem nő vagy koleszos nem lesz addig együtt éltek /mint két jó barát komoly veszekedések nélkül/ és ha a gyerek is elég nagy már akkor elbeszélgettek vele, hogy ti már rég nem vagytok együtt (ez a nehezebbik része és a vége már a macerának) DE az is lehet, hogy a férjed majd elmondja, hogy neki mi az állás pontja és ha bele egyezne netán abba, hogy javítani szeretne ezen a helyzeten akkor nincs tulajdonképpen olyan nagy baj VISZONT ha mind a ketten úgy gondoljátok, hogy bele fér a "nyitott házasság" mind a ketten randiztok és segítetek a másik boldogságában úgy, hogy a gyerek nevelése ne lássa ennek kárát akkor lehet, hogy netán mind a ketten vissza találtok majd egymáshoz VAGY egy nyugodtabb emberként tudtok szülők lenni (nyilván ez komplikált lenne de ha mind a ketten egyetértenétek ebben akkor fő, hogy érzelem mentesen tudjátok ezt megtenni -> ha nem vonzódtok már egymáshoz és különösebben nincs nagy szerelem akkor ha valaki mással van akkor az nem fog fájni AZONBAN mind a kettőtöknek fontos, hogy ezért a gyerek ne érezze elhanyagolva magát és ha az mind a ketten szereztetek is új párt magatoknak az ELSŐ akkor is a gyerek marad és az új partnernek ezt be kell látnia NAGYON NEHÉZ ÜGY ÉS REMÉNYKEDEM BENNE, HOGY ÚJRA MEGTALÁLJÁTOK EGYMÁSBAN A JÓ TÁRSASÁGOT ÉS A SZERELMI illetve SZEXUÁLIS VONZALMAT az első biztos, hogy a viszonyok, hozzá állások és a lehetőségek áttekintése és megvitatása (én a helyedben a kedvezőbb oldalról közelítenék és ha kezd kiborulni vagy felzaklatod akkor vagy napoljátok el vagy értesd meg vele az álláspontodat ÉS NAGYON FONTOS, HOGY SZEM ELŐTT TARTOD A GYEREKKEL VALÓ KAPCSOLATÁT és ezért vagy ennyire nyitott)

SOK SIKERT!

Nincs jogos indok a megcsalásra.

Ha úgy érzed, hogy ez neked nem jó, akkor beszélj vele erről. Esetleg ő is bele menne, hogy éljetek együtt, de mindenki megy a maga útján. (nehogy azt hidd, hogy a gyereketek ezt nem sínyli meg...épp úgy meg fogja szenvedni, mint a válást)

Száz szónak is egy a vége: Nem lehet a kecskét is jóllakatni úgy, hogy a káposzta is megmaradjon. Ideje végre lépni.

Ugyanebben a cipőben járok.

Én már megpróbáltam megmenteni a házasságunkat, mert én még akartam, vonzódtam hozzá, de olyan rideg volt és elutasító, hogy feladtam, én is eltávolodtam.

És tudod én feldobtam a nyitott házasság lehetőségét is: a férjemnek ez addig tetszett, amíg az ő szabadságáról volt szó, de hogy én is éljek vele - na, azt már nem! Meg is mondta, hogy ő nem akarja, hogy megcsaljam...

Kérdeztem, hogy akkor mégis mit tenne a helyemben? Hát semmit, élne szex nélkül...

Természetesen nem csak a szex hiányzik, hanem mindenfajta intimitás. És neki is: rendszeresen találkozgat nőkkel, állítólag nincs köztük semmi, de azért szüksége van neki is arra, hogy férfiként tekintsenek rá (tőlem viszont nem jó, az neki nem elég).

Nem tudom, mi lesz. Előbb-utóbb egészen biztosan válás lesz a vége.

Egyébként mindenféle javítási kísérlettől (mint párterápia, közös programok, stb.) mereven elzárkózik, de a családjához ragaszkodik, válni nem hajlandó...

Jelenleg nem vagyunk olyan helyzetben (anyagilag), hogy meg tudjak állni a saját lábamon, sajnos tényleg csak ketten tudjuk fenntartani a háztartást, fizetni a rezsit, így is épp csak kijövünk hónap végéig... Szóval a válás esélytelen, a házasság helyrehozatala esélytelen, megcsalni ne csaljam meg...

Én meg hónapok óta alig alszom, ideges vagyok, frusztrált, türelmetlen - még a gyerekkel is, pedig nagyon nem kellene! Nem tudom, mi a megoldás. :( Nagyon kellene valaki, aki törődik is velem, de azok a hülye erkölcsök ugye...

A más nőkkel találkozgatás azután kezdődött, hogy közöltem, hogy én már nem bírok így tovább élni, intimitás nélkül, inkább váljunk el (akkor még lett volna rá lehetőség, másfél évvel ezelőtt, mert volt két állásom is, meg tudtam volna élni nélküle...)

Ő fogadkozott, ígérgetett, hogy mindent helyrehoz... de semmi nem változott, és inkább a könnyebb utat választotta, máshol kereste a boldogságot. Mondtam neki, hogy ha negyedannyi energiát fektetett volna a házasságunkba, mint az új nő meghódításába, akkor most nem itt tartanánk... innentől azonban én is elhidegültem, mert átverve éreztem magam. Ráadásul akkor volt egy házasságmegmentő akciónk, amikor még szex is volt, de minőségen aluli - inkább csak "reszelés"... Bizonyítani próbált, de az intimitás az hiányzott továbbra is. El is ment a kedvem az egésztől... Azóta már volt minden, a nyitott házassággal való próbálkozástól (ami ugye ott megbukott, hogy ő féltékenykedett, bár a házasságunkért a kisujját sem mozdította továbbra sem) az üvöltözésekig... egy idő után már a gyerek előtt is. :(

Nagyon rossz időszak volt... mostanra maradt a "társbérlet"... bizalmatlankodik, de közben kimaradozik, néha éjszakára is...

És amilyen hülye vagyok, még mindig nem csaltam meg, pedig millió lehetőségem lett volna... Érdekes módon rajta kívül a pasik többsége vonzónak talál, udvarol, ajánlatokat is kapok... Beledöglök az intimitás hiányába, tényleg nagyon rosszul viselem, de reménykedem valami csodában... nem tudom, mire várok... :(