Elég vicces történet, de mit csináljak?! HA felhív, lehet nem is merem felvenni a telefont.

Mamámnál voltam ma és megkért, hogy kísérjem el a háziorvoshoz valami gyógyszerért. Hát elmentünk, várakozás közben ő olvasott, én pedig elkezdtem játszani a telefonon (bmxboy, ha valaki esetleg tudja milyen). Idősebb emberek mentek ki-be, szóval egy idő után nem is figyeltem, csak köszöngettem.

Egyre jobban beleéltem magam a játékba, így szintén csak köszöntem valakinek és hallottam, hogy az előttem lévő székre ül le. Mamám egészen addig hozzám se szólt, de akkor elkezdett faggatni, hogy mit csinálok. Én pedig magyaráztam - de közben fel se néztem - hogy az a lényeg, hogy az akadályokat ugorja át... picivel később hozzátettem: amikre én úgy látszik nem vagyok képes -.-"

Ekkor valaki halkan felröhögött picit, én meg odanéztem és majd' elsüllyedtem.. Egy nagyon helyes srác ült előttem, és végig nézte, ahogy átszellemülten játszok. Így átgondoltam gyorsan, hogy miket csináltam: kiadtam halkan olyan hangokat h 'ahh' meg 'neeh', a számat harapdáltam és néha én is megmozdultam, amikor ugrani kellett.

Szóval elég gáz volt, olyan vörös lettem, mint a rák... De ő csak mosolygott, sőt inkább már vigyorgott. Közben kijött a nővér és csak valami lapot adott neki, mamámat meg behívták. Jó, mondom itt a vég :D Erre elkezdett csörögni a telefonja, gyors felvette és mondta "igen, most kaptam meg, nyugi megyek" és el is kezdett pakolni. Én közben olvadoztam a hangjától :)

Aztán rámnézett mosolyogva és megkérdezte, hogy mi a nevem és hogy megadnám-e a telefonszámom, mert nagyon aranyos vagyok, le sem tudta venni rólam a szemét... Én ott kikészültem, lediktáltam a dolgaimat, aztán mondta, hogy sajnos tényleg mennie kell, de keresni fog majd.

Na most, ha felhív, én nem tudom képes leszek-e megszólalni... Nem vagyok egy nagydumás típus (annak ellenére, hogy most egy kisebb regényt írtam:D). Remélem inkább csak bejelöl elsőre.

Ha felhív mit csináljak?:\ Ha egyáltalán felhív. Délután történt az egész, azóta semmi. Amúgy nem vagyok naiv, néhány dolog után, ami eddig történt velem, már meg se lepődnék, ha nem lenne semmi a dologból.

De azért írjatok légyszi! És köszi, hogy elolvastátok :))

17/L