Az ilyen miért csodálkozik, ha magányos?

Szoktam lenni társkeresőn, és néha megnézegetek adatlapokat, amelyeket éppen kiad. És egészen ledöbbentem.

40, de inkább 50-60 éves lestrapált pasasok sápítoznak, szomorkodnak, hogy nincs senkijük, hogy őket senki sem szereti, és mindenki elfordult tőlük, akikkel eddig ismerkedtek.

Megnéztem jobban az adatlapjukat és itt értettem meg, hogy miért.

Szinte kivétel nélkül (max 1-2 kivétellel) mindegyik a TÍZEN vagy HUSZON éveseket hajkurássza, csak olyanok kellenek nekik, a 30 éves nekik már öreg stb.

De az ilyen miért csodálkozik, ha sosem lesz senkije?

Miért kell 50-60 éveskén a 18-25 éveseket hajkurászni, és őket keresni?? Most könyörgöm.

Vagy miért van ez? Csak én akadok ezen ki?