Mi a jellemző a magas EQ-val rendelkező emberekre?

Na tessék, 0 háttérinfó alapján feltételezed egy ismeretlenről, hogy lopott, csalt, hazudott.

És ha figyeltél, pont azt írtam, hogy az EQ egy adottság, tehát senkinek nem kell szégyellni magát miatta: pontosan olyan adottság, mint a testmagasság, vagy a hajszín.

Viszont az ilyen "nekem semmi sem sikerül", "nekem nincsenek lehetőségeim, bezzeg másnak" típusú embereket nem sajnálom. Ismerek egyet - sajnos nagyon közelről. Ezt hallgatom évek óta, hogy úgyse lesz jobb, nekem ez jutott. Nem törekszik semmire. Utálja a munkáját, de nem váltana. Mondom neki, hogy figyelj, itt egy álláslehetőség (meg sincs hirdetve, csak hallott róla), jó kapcsolatai is vannak - nem jó, úgyis más fogja elnyerni. Mondom ok, másnap hallunk egy másik lehetőségről, szintén nincs meghirdetve, a főnök főnöke az illető legjobb barátja. Csak szólni kellene, hogy érdekli a munka... de nem, mert hogy jönne az ki, meg úgyse lenne jó.

Nem tudom már sajnálni. Inkább menekülök tőle, mert engem is magával ránt. Én optimista vagyok, megragadom a lehetőségeket, és általában sikeres, amibe fogok. Nem vagyok gazdag, de mindig van annyim, amennyi éppen kell. Nem siránkozom, de mindig próbálok egy icipicit feljebb jutni. Ez viszont csak úgy működik, ha nem keresek kifogásokat.

De én ezt nem értem. Nekem ez jött ki:

Az Empátia Kvóciens (EQ)

Pontszám

Teszt kitöltve általad e napon: 8 January 2015 53.0

Átlagos pontszám férfiak esetében, ASD (185 ember töltötte ki a tesztet) 22.6

Átlagos pontszám nők esetében, ASD (194 ember töltötte ki a tesztet) 22.4

Átlagos pontszám férfiak esetében, vélhetően ASD (1264 ember töltötte ki a tesztet) 20.2

Átlagos pontszám nők esetében, vélhetően ASD (2084 ember töltötte ki a tesztet) 23.5

Átlagos pontszám férfiak esetében, neurotipikus (550 ember töltötte ki a tesztet) 35.8

Átlagos pontszám nők esetében, neurotipikus (943 ember töltötte ki a tesztet) 41.4

Tehát jóval az átlag fölött vagyok ebben az állítólagos EQ-ban, és tényleg hamar észre is veszem, felismerem az emberek érzéseit, motivációit, de sajnos pont ettől azt is észreveszem, hogy mennyire önzőek.

Akkor vagy a teszt nem jó, mert én egyáltalán nem vagyok kiegyensúlyozott, csak érzelmileg érzékeny, illetve folozofikus típus, vagy pedig jó a teszt, de akkor nem jó a magas EQ értelmezése.

Én fizikusnak tanulok, tehát a véremben van a gondolkodás, a dolgok analizálása, így az emberek analizálása is.

Ez eredhet abból is, hogy az anyám paranoid skizofrén, az apám alkoholista volt egy ideig (0-12 éves koromig), utána meg szexuálisan zaklatott (10-20 éves koromig).

Én igenis depresszióra hajlamos vagyok, és gyakran konfliktusba is keveredem emberekkel, de többnyire pont azért, mert nem hagynak önmagam lenni. Mert a többség elvárná, hogy normális legyek, de ha egyszer ennyi terhet cipeltem egész eddigi életemben, akkor irreális elvárás tőlem, hogy azonnal változzak meg. Egész gyerekkoromban bizonytalanságban éreztem magam, meg, hogy nem szeretnek. Egyszerűen látom, hogy az emberek hiába tudnak kedvesek lenni, ha egyszerűen ostobaságuk és önzőségük következtében feljogosítva érzik magukat mások bántására. És nem...nem érzem magam biztonságban ebben a világban, akkor pozitív a kisugárzásom, ha abban az időszakban sok sikert értem el, ha pedig minden nap azon kell gondolkodnom, hogy lesz-e valaha normális párkapcsolatom, vagy, hogy létezik-e egyáltalán értelmes pszichiáter, aki nem csak begyógyszerezni akar, akkor igenis nem leszek pozitív kisugárzású.

A magas EQ-val rendelkező ember éppúgy felismeri a saját érzelmi folyamatait is, és igaza van az egyik válaszolónak, hogyha azt szokta meg, hogy sz*r az élet, akkor egész más lesz a végeredmény. Tehát, nekem évekig el kellett nyomnom az érzéseim, hogy az elmebeteg szüleimhez valahogy tudjak alkalmazkodni. Csakhogy hosszú távon ez komoly önértékelési zavarokat okozott. Attól, hogy nem vagyok szuperember, aki egyik napról a másikra levetkőzi a szerzett mentális betegségeit, attól még lehet magas EQ-m, nem? Pont ezért is tudom felismerni, hogy ha nem tanulom meg helyén kezelni az értékeim, a véleményem, az érzéseim, akkor sosem leszek jobb állapotban. Attól sosem leszek jobb állapotban, hogy elnyomom az érzéseim, és mások szemébe vigyorgok. Ugyanolyan törékeny emberi lény vagyok, mint más, és talán pont a magas EQ-nak köszönhető, hogy még élek.

És tényleg nem fogják élvezni a társaságomat sokan, hiába magas az EQ-m. Miért? Mert rájöttem, hogy hiába vagyok mások érzéseinek alárendeltje, ha én ettől idegbajos leszek, akkor sose erősödhetek meg úgy, hogy később a helyén tudjam kezelni mások érzéseit. A gyerekkorom megtanított arra, hogy csak az életben maradási esélyeimet rontja, ha minden hülyének hagyom, hogy uralkodjon felettem. Ha az ember végig kedves a zsarnokokkal, tudjátok, mi lesz belőle? Semmi! Nem fognak változni. Másokat ugyanúgy bántani fognak. És épp ezért, inkább kiosztok valakit, akiről tudom, hogy már mennyi ember önbizalmát tette tönkre, és inkább tűnjek kevésbé érzelmileg intelligensnek, mint hogy tovább ártson másoknak.

Szóval nem ilyen egyszerű kérdés ez az EQ, és kérlek, ne általánosítsatok, mert a magas érzelmi intelligencia mindenki életében más és más árnyalatú lehet. Igen, labilis vagyok, de ettől még le tudom olvasni az emberek érzéseit. És attól, hogy leolvasom az érzéseit, nem biztos, hogy az ő érzéseit kell fontosabbnak tartsam, és tapintatosnak kell vele lennem. Az apámmal mindig tapintatos voltam, és csak azt kaptam, hogy folyton megkért, hogy verjem ki, és érzelmileg zsarolt mindenfélével. Ja, amúgy orvos...

Üdv.:

23/N

Észreveszi a játszmát,és befeszülés helyett,leállitja az

t. Jelszava az Én vagyok! Sok gyenge karakter önzőnek cimkézi,vagy ,hogy csak magáról beszél. Közbe az életem értelme én magam vagyok. Amikor átengedem az irányitást,vagy döntést a másiknak,mert az kényelmes,azzal a másik álmait valósitja meg,a sajátja helyett. Érezzem úgy magam a környezetemben,hogy az nekem legyen jó,mert az nekem olyan jó,és attól boldog vagyok.