Nagyon gáz volt ez? Mit tehetnék máskor?

Falunap volt és elmentünk én, a barátnőim és egy fiú osztálytársam. Beszélgettünk, stb. minden oké volt, aztán a barátnőim elmentek kaját venni és kettesben maradtunk az osztálytársammal, aki tetszik nekem (de nem vagyok szerelmes belé!). A feszültség kb tapintható volt, mármint kínos volt az egész, nem tudtunk semmiről se beszélgetni, csak kb arról hogy odamenjünk-e a másik suli társaságához (akikkel ő úgyahogy jóba van, én nem ismerem őket) vagy ne, meg hogy mikor megyünk majd haza, hazamegyek-e, meddig maradok... összevissza mondtm, hogy hát megyek, jaj nemm mégis, inkább maradok, ne menjünk oda hozzájuk, jó menjünk, ne mégse, na jó mégis... odamentünk, a "beszélgetős körből" teljesen ki voltam zárva, csak az egyik fiú látott, de nem köszönt, semmi.. kb csak 1-2 percig álltam ott, aztán mondtam, hogy na jó megyek, szia-szia, és ennyi... a társaság nem tetszett, úgy éreztem muszáj elmennem onnan, az oké, nem bánom, hogy nem voltam a 'menőkkel'... de nem gáz ez egy kicsit, hogy egyik lábamról a másikra álltunk, mindenhova néztünk csak nem egymásra, és összevissza hebegtem arról, amit fent írtam (h megyek-e, maradok, hova menjünk stb.) Összesen az egész kb 5 perc volt, de hazafele nagyon rosszul éreztem magam, és egész nap emésztett valamilyen fura érzés...

Mit tegyek hogy le blokkoljak le? Elkezdhettünk volna beszélgetni, viccelődni, de nem, begörcsöltem, izgultam... mit tehetnék azzal, hogy megőrizzem önmagam, maradjak spontán, stb. amilyen amúgy is vagyok... ehelyett tiszta szánalmasan viselkedtem... lehet hogy alig történt valami, de elszalasztottam volna egy lehetőséget? A suliban kb sose beszélünk, mert nem tudunk.. én is, ő is mindenkivel el tud beszélgetni, csak egymással nem... miért?

14L