Volt olyan férfi/nő az életetekben, aki tetszett ugyan, de nehezen tudtatok volna kapcsolatot elképzelni vele; aztán mégis annyira küzdött, hogy beadtátok a derekatok?

egyszer volt egy ilyen lány, de nagyon problémás volt, állandóan idegbeteg meg depressziós meg mindig neki volt igaza típus meg hisztis meg akaratos ésatöbbi....sorolhatnám...tetszeni tetszett...de sosem változott volna meg és ezt ő is tudta.

de a mai napig barátok vagyunk.

Volt. Egy csajszi három hónapig csapta nekem a szelet, amikor is (nem miatta) szakítottam az akkori barátnőmmel, és úgy voltam vele, hogy miért ne, próbáljuk meg. Nem tartott sokáig, egy hónapig voltunk csak együtt. Rájöttem, hogy nem ő lesz az, aki elfeledteti velem az akkor már exemet. Ő nem hiszem, hogy megbánta, mert azóta is álmai pasija vagyok, én meg soha nem bánok meg semmit, mert ha bármi is nem úgy alakul, ahogy, akkor én most nem az az ember lennék, aki vagyok.

Fordított helyzetben is voltam már kétszer. Egyszer négy hónapig tepertem egy nő után, mire beadta a derekát. Addigra már annyira közeli barátok voltunk, hogy szinte evidens volt, hogy több is lehetne köztünk. Négy évig voltunk együtt, amit természetesen egyikőnk sem bánt meg. Legszebb éveim voltak.

A másik egy nagyon hasonló szituáció volt, ott is majdnem négy hónapba telt, mire meggyőztem a lányt, hogy több is lehetne köztünk. Gyakorlatilag egy vita hozott össze minket, mert szóba került a barátságból szerelem téma. Ő sorolta az érveit, én sorra megcáfoltam őket, és amikor elfogytak az ellenvetései, közöltem vele, hogy akkor ezek alapján nekem most jogom van megcsókolni őt. Mire ő: "challenge accepted". Három hónapig voltunk együtt, de életem legrosszabb kapcsolata volt. Párkapcsolati kommunikáció 0, érzelemkinyilvánítás az ő részéről 0, lelkesedés szintén 0, egyedül a szex volt jó, de az meg azért kevés egy kapcsolathoz. Nem beszéltünk róla, de ő nagyon úgy néz ki, hogy megbánta. Én nem, mert sokat tanultam belőle, meg azok az esték...