Én rontottam el, hogyan tovább? Nem értem őt.

Van valaki az életemben, lassan négy éve aki mindig ott volt, látom, nagyon sokszor visszatérő érzés hogy tetszik szeretem... Igazából mindig próbálom elnyomni, mert ilyen-olyan okok miatt nem lenne a dolognak jövője. Legalábbis eddig ezt gondoltam.

Most pénteken egy társasági eseményre voltunk hivatalosak, nos ide ha nem is pingvinben, de legalábbis csinosan illett menni, hát én úgy is mentem.

A történet lényege: Később érkezett mint én, és szinte csak engem ismert, az addigi 4 fős társaságból, én elvoltam a többiekkel, könnyen alkalmazkodom. Látszott rajta, hogy zavarja a dolog, és kicsit közelebb jött, mikor észrevettem én is tettem néhány lépész felé. Erre odalépett mellém, csak hallgattuk a többieket, amikor láttam, hogy a kezem felé nyúl, mindezt a szemem sarkából. Mert kicsit srehen álltunk egymás mellett. Ekkor, sajnos reflexből odafordultam hozzá. Erre rám nézett, és utána leült a helyére, jó messzire tőlem. Utána nem is szólt hozzám.

23/N