Ez valóban durva nyomulás lenne? (L)

Van egy srác, aki nagyon tetszik nekem. Már régebben kiszúrtam, hogy én is bejövök neki, de akkor én még kapcsolatban voltam. Szimpi volt, de nem foglalkoztam vele. Azonban néhány hete ismét felfigyeltem rá, de azóta alig látom! Pedig én magamban már eldöntöttem, hogy majd jeleket küldök neki, bátorítom. Ma láttam a buszon (én az egyik végében, ő a másikban, közöttünk tömeg), de csak egy pillanatra néztünk egymás szemébe. Láttam, hogy felismer, de utána le is kellett már szállnia a buszról.

Lehet, kicsit hosszú lett, de inkább leírtam, hogy érthetőbb legyen.

Na és én arra gondoltam, hogy ugyan holnap nekünk nincs tanítás, mégis bemegyek reggel ezzel a busszal, hátha ott lesz ismét, és tudunk szemezni, vagy akár beszélgetni is. Az már más kérdés, hogy utána rögtön hazajövök. :D

Anyu (nagyon jó a kapcsolatunk, igazi barátnők vagyunk) azt mondta, hogy futok utána, meg ilyenek. Valahol persze megértem, de én nem rögtön rá akarok ugrani, hanem csak a lehetőségeket keresni. Úgy megörültem ma is, hogy, ha csak egy pillanatra is, de láttam.

Mit gondoltok erről?