Gyűlölöm, de igazából szeretem is. Mit tegyek? Hogy jöjjek rá, hogy igazából mit érzek?

Életem nagy szerelme az osztálytársam volt,aki egyben a legjobb barátom is VOLT.

Tavaly elváltak a szülei és sokan beszélték,hogy az apukája elköltözik Párizsba.A srác nekem erről nem mondott semmit,ezért azt hittem,hogy csak pletyka.Viszont kiderült,hogy nem...és hogy ő is elköltözik az apjával együtt.Ezt a költözés előtt 2 nappal közölte velem.

Összevesztem vele,nem akartam beszélni vele,kiborultam.

Szerettem,de ő azt hitte,hogy úgy,mint egy sima barátot...Nem akartam elmondani neki,hogy szeretem.

Őt mindenki ismeri,ő a tökéletes srác minden lány szemében,folyton szebbnél-szebb barátnői voltak és én pedig a szürke kislány voltam,aki nagyon jóban lett vele...:/

1 éve költözött el,alig tudtam róla valamit,csak azokat az infókat,amiket véletlenül meghallottam másoktól.

Nem érdekelt,hogy mikor volt itthon az anyukájánál(bár mondta anya mindig,hogy keresett,de akkor én inkább elment itthonról),ki az éppen aktuális barátnője,mennyire lett helyesebb.Próbáltam úgy élni,mintha nem is létezett volna soha.

1 hete visszajött és kiderült,hogy végleg az anyukájához költözött.

Azóta egyre többet látom és jövőre valószínűleg osztálytársak leszünk a gimiben,mert már régen is beszéltük,hogy mindketten ugyanazokat a tantárgyakat szeretjük és hogy mennyire hasonlítunk meg tudom,hogy melyik szakra akart bekerülni.

A Titanic a kedvenc filmem(34-szer néztem meg vele együtt,ezt számolta mindig) és mondta,hogy megnézhetnénk 3D-ben.Közöltem vele,hogy nincs szükségem hazug barátokra,akik semmit nem mondanak el nekem.

Ma délután elmentem a legjobb barátnőmhöz és ott volt a srác is(a legjobb barátnőm bátyjával nagyon jóban van) és akkor beszéltem vele egy picit.Elmondta,hogy mindene nap gondolt rám és hogy rengetegszer hívott és írt sms-t(ez tényleg igaz,de az sms-eit töröltem elolvasás nélkül,ha hívott,akkor a telefonomat a falhoz vágtam),de miután semmi életjelet nem adtam magamról,így abbahagyta.Azt mondta,hogy hiányoznak neki azok a dolgok,amiket együtt csináltunk és hogy múltkor nézte a Titanicot és végig rám gondolt és nagyon hiányzok neki.

Ő is hiányzik nekem és egész évben hiányzott,de nem tudom,hogy mit csináljak.

Mindenről ő jut az eszembe,folyton rá gondolok elalvás előtt,hogy vajon mit csinál/kivel van,mire gondol,gondol-e rám néha...:SS

Két különböző világ vagyunk(ő gazdag és menő,én viszont tök átlagos vagyok),de mégis legjobb barátok lettünk.

Ő utána elfelejtette közölni velem azt a dolgot,hogy elköltözik és ez olyan,mintha nem is lettem volna fontos neki.Mikor kérdeztem,hogy miért nem mondta el hamarabb,akkor azt mondta,hogy nem akarta,hogy szomorú legyek az utolsó itteni napjain,boldognak akart látni.

Nem tudom,hogy mit érzek iránta...:$

Hogy jöjjek rá erre?

Elmondjam neki,hogy mi a bajom és azt,hogy szeretem?

A legrosszabb,hogy a családom is a közelebbi ismerőseim mondják,hogy ne foglalkozzak vele,mert mindig a figyelem középpontjában akar lenni,balhéból balhéba csöppen,drogozik(ezt csak a barátaim mondják,anyáék ezt szerencsére nem tudják.).

De akkor is az életem része(volt),ez ellen nem tudok mit csinálni.