Éreztétek már úgy, hogy kinevettek az utcán a külsőtök miatt?

Vásárolni mentünk, de mivel anyám megint az én pénzemet kért el előtte, kiakadtam nem érdkelt hogy nézek ki, szabadidőben voltam, napszemcsiben. LEtörten.

Jött mögttem egy srác és egy csaj néztek rám és röhögtek, vissza is fordultak.

Később találkoztam velük, épp csokikat nézték ők is. És kérdztem anyutol, hogy szerinte miért jó mások baján, nyomorán röhögni, ez miért éltet vkit?? ilyen iq-tlanok az emberek???

aztán lassan továbbsétáltak ezután.

Nekem viszonylag nagy a hasam, nem egyszer megkérdezték, hogy terhes vagy? Nem kiszúrásból, hanem komolyan. Ilyenkor mosolyogva válaszolok hogy nem, csak nagy a hasam. Ennyi.

A férjem elfogad, tetszek neki, de őszintén szólva nagyon szeretnék csinos lapos hasat, mert megérdemelné.

Nekem csak általános iskolás koromból vannak rossz emlékeim ilyesmikkel kapcsolatban. De az akkori megjegyzések szerencsére csak erősebbé tettek, és az a helyzet, hogy az akkori beszólogatók most bármit megadnának értem :)

Most így felnőttként egyáltalán nem érzek semmilyen negatív megnyilvánulást- főleg az utcán nem. Meg is lepődnék... Meg azokon is kiakadtam, hogy titeket mikkel bántanak. Szerintem senkinek nincs joga leszólni másokat- és főleg beszólogatni, mert az átlag(!) magyar sokszor kitikán aluli állapoban van.

Engem a párom szokott néha piszkálni- reggelenként, mikor még nem vagyok szalonképes :)

Csak hülyéskedik, mégis nagyon rosszul esik néha- aztán be kell látnom, hogy igaza van.