Szerintetek ez már kimeríti a barátságot, vagy még belefér?

Van egy baráti-barátnőm, vagy "havercsajom", kinek hogyan tetszik, akivel nagyon jó barátságban vagyunk, viszont emellett nagyon gyakran szoktunk ölelkezni, néha ölelkezés közben adunk egymásnak egy-két puszit, és előfordul, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amik gyakran félreérthetőek lehetnének. Például szemezünk, és még pár hasonló gesztus. Részemről csak barátilag tekintek rá, egyszerűen jó érzés szeretni valakit, és tudni, hogy mindig van valaki, akivel lehet egy jót hülyéskedni. Elméletileg ő sem érez felém máshogy, mint én felé. Mit gondoltok erről? Nektek is van ilyen barátotok? Ha igen, akkor ti normálisnak tartjátok ezt?