Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Aki már volt felnöttként (korfüggetlen) szerelmes, mit érzett, miböl érezte hogy ez tényleg az "igazi" szerelem? Komoly kérdés, pasi vagyok,30 fölött.
Nő vagyok, 30 fölött és szerelmes.
Hogy miből érzem, hogy tényleg igazi? Nem tudnám megmondani, de érzem. Sokan mondták már, hogy csak fellángolás, meg ilyenek... de több mint három hónapja éjjel-nappal kitölti minden gondolatomat. Nagyszerű embernek tartom, szeretem a gondolkodásmódját, a viselkedését, ahogy velem bánik. Persze látom a hibáit is: de még azokat is szeretem. :)
Mit tennél meg érte ? Nem olyasmire gondolok, amit elvárna, hanem amit rajtatok kivülálló okok befolyásolnak. Tinikorban az ember megszökik a barátnöjével, nem számit semmi, stb.
Mennyit adnál fel ( ha fel kellene ) az életedböl ? munkahely, lakás, életmód, biztos(?) jövö , stb. ?
Én még nem lehetek biztos abban, hogy tényleg ő az igazi, de egyszerűen azt érzem, hogy mindenben klappolunk és ilyen férfit tudnék elképzelni magam mellé egész életemre. Nem ijedek már meg, ha a közös jövő kerül szóba, természetesnek hat, ha arról beszélünk, hogy hogyan neveljük majd a közös gyerekeinket, vagy milyen színű legyen a nappalink. Egyáltalán nem találom érdekes, fura érzésnek, ahogy az eddigi kapcsolataimban. Hogy miből érzem hogy ő más!? Iszonyatosan szélsőséges érzelmeket képes belőlem kiváltani, kemény nőnek tartom magamat, miatta még is volt olyan hogy fél napig csak bőgtem, dagadt szemekkel mentem másnap társaságba és nem érdekelt, hogy mindenki látja hogy gyenge vagyok, pedig ez abszolút nem jellemző rám. Ő az, aki képes apróságokkal iszonyatosan megbántani, még is azt érzem, hogy nélküle már nem lennék semmi.
Imádom, a horkolásával, a reggeli szájszagával, az edzés utáni izzadtság-/lábszagával, durcás énjével, olykor lekelezőségével, minden apró rossz tulajdonságával és hibájával együtt. Voltam már szerelmes, ez még is valahogy más. Nem tudnám megmagyarázni ennél jobban.
Ezek szerint a túlzottan uralkodó racionális énem nem engedi hogy ilyeneket gondoljak. Számomra ez mindig is furcsa volt, hogy hogy lehet ennyire ragaszkodni egy másik emberhez. Az is beleljátszhat hogy csak magamra számíthattam világ életemben. Most itt állok és sem bízni nem tudok az emberekben, sem elviselni ha valaki tartósan egy légtérben lenne velem. Sokszor igénylem a bezártságot, nálam ez nem okoz stresszt. A változtatás szerintem ebben a korban már nem annyira esélyes.
34 ffi
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!