Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Önismereti kérdésekben mélyültem el szexualitás témakörön belül, sajnos sok problémát és érzést fojtottam el magamban eddig, mit tegyek? 18F
Sziasztok!
Egy mély önismereti elmélkedést tartottam. Sok dologra fény derűlt, az eredménye ennek pedig semmiképpen nem mondható pozitívnak, frusztált vagyok emiatt. Szeretném meglelni a válaszokat, hogy miképpen tudnék válltoztatni ezeken a dolgaimon.
Úgy vélem, az alábbi dolgok igen fontosak egy kamasz életében: tapasztalatszerzés, tombolás, önkipróbálás, önmagunk elfogadása, tartozni egy csoporthoz, életcélok megállapítása, párválasztás, rendszeres szexuális élet stb
Nos, azt vettem gorcső alá hogy ezen kulcsszavak közül, ami a szexualitást érinti mivel vagyok elégedett, mit tekintek megvalósítottnak: a tombolást, önmegvalósítást, párválasztást és tapasztalattszerzést, rendszeres szexuális életett abszolút nem tekintem annak, a frusztrációm (már ami a szexualitást érinti) ebből fakad.
Volt egy 12 hónapos, stabil kapcsolatom (ami azért ért véget mert a lány egy másik ember nyomására alkoholista lett, úgyhogy 3 lelkleg nagyon megterhelő hónapom volt vele a végén.), éppen ma annak fél éve, hogy nem volt senkim és szexelni sem szexeltem. Ez kihat a mindennapjaimra, a reggeli felkelés és éjszakai lefekvés sokkal nehezebben megy mint régebben (éjjel átlagban 3-4 órát agyalok ezen a dolgon, emiatt reggel fáradtan kelek, hiába fekszem le bőven időben), s bár ez még nem hatott ki a tanúlmányi eredményeimre (továbbra is jó tanuló vagyok, stabil 4-es), jócskán motivációm szegi a dolog. Számomra nem igaz, hogy "idővel megszokja az ember a tartós egyedüllétett", mert egyre rosszabb, hónapról hónapra. Érzem ahogyan tombolnak a hormonjaim és nem tudok semmi se tenni lecsendesítésük ügyében. (A redszeres maszturbáció sem segít már, továbbá drasztikusan megnőtt a mértéke is, naponta minimum 5-6 alkalom), a hobbi űzés sem segít (Sőt! Az volt a problémám 3 hónapig, hogy abba menekültem a magány tudata ellen, olyan szinten hogy más nem érdekelt a hobbimon kívűl, életem ilyen téren túlzottan szabályozott és merev volt)
Természetesen próbálkoztam lányoknál, egészen pontosan 6-nál, de mind kudarcba fulladt, különböző okok miatt: nem megy és nem tudok, nem is szeretnék folytonosan hazudni és egy álarcot húzni a fejemre, olyasmit ami a társadalom megkövetel (pl rossz fiú jellem), túl őszinte és nyílt vagyok, minden lapom hamar ellövöm, a szubkultúra ahová tartozom túlzottan ismeretlen, sokak számára nem szimpatikus (éppen ezért törekszem hallgatni felőle) Természetes, hogy válltoztatnom kellene, de immár átkozom azt hogy mindenki szerint túl érett vagyok a koromhoz képest (legtöbben 22 évesnek néznek jellemileg, külsőleg), túl merev és komoly vagyok, valamint engem arra neveltek hogy tisztelettel és odaadóan bánjak a lányokkal, nem pedig úgy mintha a s.gg.mből rántottam volna elő és "Cső kő kóla vazze" alapon segrecsapok neki... Én megértem hogy a lányoknak erre van igényük, mert a rossz fiú "legalább valamien", "izglamas", de valahol az én gyomrom ezt nem veszi be. (Márpedig ez társadalmi elvárás)
Nem érdekel abszolút a mai fiatalok érdeklődési köre (számomra sokszor túl egyszerű és egyszerűen primitív, pl Való Világ), így a közös téma sincsen meg szinte soha. Hiba vagy nem hiba, de komoly elméleti, tudományos, pszichológiai könyveket búlyok, ezek pedig nem hogy nem érdekelnek senkit, de le is néznek emiatt...
Ami bennem el van fojtva, az a rendszeres szexuális élet kielégítésének igénye (olvastam róla hogy az álmok az elfojtott vágyakat tükrözi, az igazság az hogy hetente 2-3 alkalommal ilyen jellegű álmaim vannak), a tombolás (bár bulizni bármikor elmehetek és inni is ihatok, mint pl Szilveszterkor teljesen berúghattam, ez csekély vígasz) a párkapcsolat (egyre kevésbé szeretnek a nők és szükségem lenne egy megértő társra), valamint szorongok és félek is, félek hogy elrontom ifjúságom, a fiatalság pedig nem egy kellemes nosztalgia lesz, hanem egy görcsöléssel és elfojtással, kielégületlenséggel teli borzalmad förtelem. Egyszerűen ez az egyik, amitől a legjobban rettegek... A kamaszkornak szerintem a sikerekben gazdag élménypróbálgatásokból kell állnia, ez pedig a tökéletes ellentétének annak ami az én életem jelenleg.
Pszichológusom volt eddig 3, most az sincs fél éve, azért nem megyek (szándékosan) mert tudom, hogy meg kell tanúlnom élni mankó nélkül, bármennyire nehéz is. Ugyanakkor úgy vélem, már maga ez az iromány is félig egy siker, hisz meg tudtam fogalmazni a problémáim.
Egyre rosszabbúl érzem magam lelkileg és féleg hogy ez odáig súlyosbodik hogy befordulok önmagamba, depresszió lehet a vége. Mit tudtok javasolni, mit tegyek a továbbiakban? Köszönöm a válaszát mindenkinek előre is!
válasza:Nagyon mast szerintem nem lehet javasolni, mint hogy:
1. Allj a sarkadra! Valtoztass kicsit magadon, a hozzaallasodon! Lazulj el es eld az eleted!
Ugy tunik, tokeletesen tisztaban vagy a problemaiddal, ami gyakorlatilag fel siker (nagyon sokan a felismeresig sem jutnak el), innen mar csak azt kell kitalalni, hogy hogyan tudnal valtoztatni. Ne csak odaig juss el, hogy pszichologiat es onismereti konyveket olvasol es merengsz a gondjaidon... lepj tovabb es kezdj el most mar a megoldason gondolkodni!
Elned kellene egy kicsit es olyasmit csinalnod, amitol jol erzed magad, a tobbi aztan jon magatol.
Ha tudod, hogy milyennek kellene lennie az eletednek/mire vagysz (marpedig vilagosan leirtad, hogy mire lenne szukseged es mik az elkepzeleseid), akkor talald ki, hogy hogyan erheted el.
2. Ha nem megy es megrekedsz egy ponton, lehet, hogy megis szukseged lenne szakszeru segitsegre. Ha eddig 3 pszichologusod is volt es nincs valtozas, akkor hidd el: nem talaltad meg eddig a te embered! Keress egy uj szakembert!
válasza:
válasza:SZia..
Valóban elképesztő mélységekben jársz a korodhoz képest főleg!
Talán túl sokat gondolkodsz és nem élsz meg dolgokat.
Lehet ,h nem jól értelmezem..de olyan dolgokat hiányolsz az életedből (kivéve a párkapcsolatot),amit igazán nem is igényelsz!Úgy gondolom,hogy minél inkább kapaszkodsz abba,h mennyi mindent kellene csinálnod,annál inkább mész el a számodra valós értékek mellett.
Pl.Mire is vágysz pontosan??
Kielégülésre,a hormonjaid miatt???
Vagy mély érzésekre,szerelemre és szexre együtt???
Bocsánat,mennem kell...de jövök és még folytatom!
válasza:Akár hiszed, akár nem, a problémáid átlagosak. A megfogalmazásod valóban nem az, bár azt nem merném mondani, hogy "elképesztő mélységekben jársz a korodhoz képest".
Amit írtál, szinte mind igaz rám is. Nagyon hasonlóak lehetünk. Én is magányos vagyok, különc vagyok, nem tudok azonosulni a korosztályommal, se fiúkkal, se lányokkal. Felnőttek között nőttem fel, teljesen más a világképem, mint a kortársaimnak, sosem éreztem magam igazán jól köztük. Mindenki azt mondja, zseni vagyok, teljesen más vagyok, mint az átlag, de ez a magánéletmben nem segít.
A különbség annyi, hogy 1 évvel idősebb vagyok, de még annyim se volt, mint neked. Egy távkapcsolat, amit csak azért számolok bele, hogy ne legyen teljesen nulla az eddigi teljesítményem, mert inkább csak barátkozás volt az. A szexuális életről meg annyit, hogy attól az egy lánytól kaptam pár csókot és sok mástól rengeteg elutasítást.
Teljesen megértelek, de a saját problémáim fényében -nem rosszindulatból- nem igazán tudlak sajnálni. Neked legalább van fogalmad róla, mi az a nemi élet, te már megkaptad ezt az ajándékot. Én is azon kínzom magam minden nap, hogy ahonnan származunk, nevezzük bármiféle teremtő erőnek, nem azért adta a nemiséget, hogy egyedül rohadjunk meg. Én pedig nagyon valószínű, hogy így fogok járni, mert akinek van gyakorlata a csajozásban, az eddigre már kialakítja. A nulláról elég nehéz 19 évesen elkezdeni, ez nem olyan, mintha még 15 évesek lennénk. A lányok szinte kivétel nélkül ilyenkorra már sokkal tapasztaltabbak.
Nagyon szépen megfogalmaztad, de hidd el, csomóan érzik ezt, ebben nem vagy különleges. Nem vagy valami orvosi kuriózum csak azért, mert ilyen jól megfogalmazod az érzéseidet, mert ezeket a problémákat nagyon sokan átélik. Nem bántásból mondom.
Három pszichológus? Nekem 4, beleszámolva egy magánpszichológust is, a másik három iskolapszichológus. Ezen kívül kineziológushoz is rendszeresen is jártam, plusz családi jóbaráthoz, aki szintén járatos volt ebben. Nem vagy egyedül ebben sem.
Kis bizonyíték arra, hogy rokonlelkek vagyunk:
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__nepszokas..
http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__8..
válasza:Ugyan mar, sracok! 18-19 evesen azt kijelenteni, hogy a nullan vagytok es le vagytok maradva, ledolgozhatatlan a hatranyotok es most mar orokre igy fogtok maradni... mar ne is haragudjatok, de eleg nagy butasag.
En 26 eves fiu vagyok, nem volt meg baratnom, szuz vagyok es jelenleg szinte teljesen megszakadt a kapcsolatom a kulvilaggal, de azt meg en is be tudom latni, hogy ez gyakorlatilag az en hibam es a valtozas, valtoztatas is rajtam mulik. Mindenki a maga szerencsejenek kovacsa, rajtatok mulik, hogy valtoztattok-e es ebbe belefer az is, hogy szakmai segitseget kerjen az ember, ha ugy latja, hogy egyedul nem megy es segitseggel kozelebb juthat a megoldashoz.
Persze mindenki a sajat problemait latja a legrosszabbnak, de mindig van rosszabb, az en helyzetemnel is vannak millioszor rosszabb esetek.
Annyi a lenyeg, hogy a megfelelo kerdeseket kell feltenni magatoknak es a megfelelo valaszokat kell megtalalni ra: Mi a celom? Mit szeretnek? Parkapcsolatot? Mi akadalyoz ebben? Min kellene valtoztatnom? Milyen eszkozoket kellene bevetnem, hogy a celomhoz kozelebb jussak?
Ha megvannak a valaszok, utana mar "csak" cselekedni kell.
De 18-19 evesen pesszimizmusba, borulatasba, depresszioba zuhanni es feladni meg mielott igazan elkezdtetek volna... azt a sajat es a nalunk millioszor rosszabb helyzetben levo emberek neveben kerem ki magamnak!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!