Vannak itt olyan 20 év feletti férfiak akiknek soha nem volt semmilyen kapcsolatuk nőkkel?

Sok ilyen van itt, egy csomó kérdés erről szól. Pl. én is ilyen vagyok, 26 éves vagyok, de nem volt még barátnőm, meg semmilyen kapcsolatom lánnyal.

Az oka, hogy nagyon félénk vagyok, nincs önbizalmam, és ezért sosem mertem kezdeményezni. Amúgy sem tudnék hogyan, mert élőben képtelen vagyok akár csak beszélgetni is, teljesen leblokkolok. A külsőm és a személyiségem pedig nem elég vonzó ahhoz hogy a lányok próbálkozzanak nálam, amit amúgysem várok el, tudom hogy nekem kellene.

Nagyon nehezen bírom, egyre nehezebben. Az egész életemre kihat ez, mert nagyon elszomorít a magány. Az ismerőseimet látszólag nem érdekli, lehet nem is tudják, de nincsenek is közeli barátaim.

Bátortalan és zárkózott vagyok, nem szeretem másra erőltetni a társaságom. A külsőmmel nincs gond, egyszerűen csak eltérek a sok, faék egyszerűségű pasitól akikért annyira odavannak a korosztályombeli lányok. Bonyolultabb eset vagyok, elismerem.

Mások azt gondolják, hogy kéne egy kis önbizalom, és hogy nincs mitől félnem. Eléggé nehéz már így egyedül, nagyon hiányzik egy barátnő, csak azért mégsem jövök össze valakivel, hogy legyen. Ha már ennyit vártam, akkor már remélhetőleg egy tartós, komoly kapcsolat jön össze.

Calm Galloper

Érdekes, én nem vagyok faék egyszerűségű, még sincs gondom a lánnyal. Nem érdemes hazudnod magadnak, hogy azért nem érdekled a lányokat, mert te fejlettebb vagy, és ők pedig csak a faék egyszerűségűeket keresik.

Azért nem érdekled őket, mert nem tudod megmutatni nekik, hogy mi az, amiért érdekelniük kéne téged. És itt nem arra gondolok, amit ekkor szoktak mondani, hogy "csak azért nem fogok diszkóba járni, meg inni, meg köpködni, meg cigizni, meg beszólogatni, hogy érdekeljem őket". Nem így értem, hanem úgy, hogyha nem is mersz hozzájuk szólni, akkor hogyan mutatod meg nekik, hogy pl. téged nagyon érdekel a művészet, vagy az irodalom, vagy a zene, vagy akármi.

Szerintem többen vannak, mint gondolnád, nem ritkaság ez, csak az emberek a tapasztaltságukról szívesebben beszélnek, mint a tapasztalatlanságukról. Legalábbis én így látom.

Az előző két srácnak: az internetes párkeresést próbáltátok már? Lehet, hogy személytelen és olykor megbízhatatlan stb., de szerintem nektek kifejezetten hasznos lehetne. Bár én lány vagyok, de ismerkedtem már neten, és szerintem ha valaki félénk és zárkózott, akkor könnyebb, mint élőben. És sok lány talán pont a hozzátok hasonló fiúkat keresi, mert elegük van már a macsókból, akik csak kihasználják őket.

En 26 eves srac vagyok es nem volt meg baratnom, igaz ket lannyal csokoloztam mar, de tobb nem tortent, inkabb elkerultem a lanyokat es amikor ok probalkoztak, en megfutamodtam es visszautasitottam oket.

Nalam a jo oreg peniszmeret a ludas: nagyon megijesztett, kamaszkoromban a peniszem merete es hogy nem akar noni, fejlodni, tul kicsinek gondoltam, annyira kicsinek, hogy ugy gondoltam, soha senkinek nem szabad ezt megtudnia/meglatnia, el kell titkolnom, nem lehet baratnom, mert ha egyszer kiderul, mindenki meg fogja tudni es mindenki rajtam fog nevetni. Beszelni, kerdezni, felvilagositast kerni persze nem mertem senkivel es senkitol, annyira szegyelltem a dolgot.

Ez persze kihatott a szemelyisegem fejlodesere: nincs rendben az onertekelesem es az onbizalmam, szorongo lettem, zarkozott, nem tudok fesztelenul beszelgetni, nehezen illeszkedek be tarsasagokba, elzarkozom az emberek elol, inkabb temerdek filmnezessel, olvasassal, tanulassal toltottem az idom, igy neha a legegyszerubb hetkoznapi szituaciokban is esetlenul es benan teljesitek, ami nagyon nagyon zavar.

Sajnos erzodik a kisugarzasomon, hogy egyszeruen valami nincs velem rendben (altalaban egyebkent azt szoktak gondolni rolam az emberek, hogy meleg vagyok).

Nem a magany nehez, mert annyira hozzaszoktam, hogy egyedul vagyok, annyira maganyos tipus lettem, hogy gyakorlatilag igenylem is az egyedulletet, szeretek egyedul lenni... az zavar, hogy esetlen, bizonytalan, onelfogadasra keptelen, szexualisan frusztralt ember vagyok, akinek nehez megmutatnia, ami melyen benne van es 26 evesen mar reg felnottnek kene lennem, de bentragadtam egy korakamaszkori bizonytalansagi, csetlo-botlo, gatlasoktol terhelt allapotban. Nem estem at azokon a fontos lepcsofokokon, merfoldkoveken (kamaszszerelem, szuzesseg elvesztese, komoly parkapcsolat es az azzal jaro minden pozitiv vagy epp negativ elethelyzet, tapasztalat), amik szuksegesek ahhoz, hogy az ember atlepjen a kamaszkorbol a felnottkorba.

Raadasul mindez az en hibam, a problemaimat en teremtettem magamnak!