Rosszul érzem magam a fiúk miatt. Mit csináljak, hogy ez az érzés eltünjön? Mi a hiba bennem? Mit csináljak és mit ne csináljak?

Lassan 5 hónapja vagyok egyedül és most kezd megerősödni bennem a szeretethiány.

Ismerkedek a fiúkkal, kint is és neten is, de nem azzal a céllal, hogy mihamarabb legyen barátom. Most van(volt) két fiú, aki érdekelt.

1. Neten ismerkedtünk meg, de már kint buliban is találkoztunk, ott csókolóztunk, azelőtt még írkált nekem, hogy annyira aranyos vagyok, stb. meg neki már komolyabb kapcsolat kellene. De aztán a diszkós találka után semmi...

2. Másikkal még januárban írtam utoljára, mi sulinkba jár, nagyon sokat szoktunk neten beszélni. Tegnap láttam az egyik szórakozóhelyen, alig bírt köszönni. Én meg oda mentem közelebb, szemeztünk, aztán ennyi volt. Amikor meg táncoltam bámult, mint borjú.

Anyum szerint azért van ez, mert nekem ha vki megtetszik, nem igénylem azt, hogy udvaroljon, vagy járkáljon utánnam. Hanem, hogy máris zöldet adok neki. De ez csak főleg annál az 1.-nél volt.

Nem tudom, most a fiúk tényleg ilyen "alamuszik"? Vagy csak én "tapadok" az úgymond rosszfiúkra, akik csak velem szórakozni akarnak?

Nagyon bánt ez, és szégyenlem magam amiatt, hogy tegnap a 2. után mentem és az magasról leszart. Legszívesebben elsűlyednék a föld alá, ha még egyszer találkozok vele.

Néha már azzal szoktam magam nyugtatni, hogy "jajj biztos annyira szép vagyok és a fiúk félnek tőlem, félnek, hogy nem lesznek elég jók nekem" :D ...

Volt valaki már ilyen vagy hasonló helyzetbe? Mit csináljak és mit ne csináljak?

(Férreértés ne essék, nem k@urváskodok, nem erről van szó. Egy éve az egyik exemnél volt ilyen érzés bennem, hogy "na nekem ez a pasi kell". Szóval kíméljetek a hülye beszólogatástól)

18/L/