Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túl leszek rajta valaha? Vagy soha nem felejtem?
20 éves lány vagyok. Ez sajnos valószínűleg egy szomorúbb történet lesz, mint amik itt vannak.
Holnap lesz egy éve, hogy elveszettem a barátomat.
Több mint 3 évig voltunk együtt, nagyon jó volt köztünk minden, mindig megértettük egymást.
Holnap lesz egy éve, hogy autóbalesetben életét vesztette.
23 éves volt, nagyon jó lelkű, kedves és szeretetre méltó.
Itt hagyott egyedül, és én hónapokig nagyon ki voltam készülve, majd azt hittem, sikerült valamennyire feldolgoznom. Újra eljártam minden fele, és próbáltam jól érezni magam. De ismerősök, akikkel régebben találkoztam, még ma is odajönnek, és mondják mennyire sajnálják. Néha elbambulok, és rá gondolok, az együtt töltött percekre, a jó kis programokra, amikor csak ketten voltunk és nem számított semmi. Mostanában megint, amerre megyek, és látok valamit, amihez őt is hozzá tudom kötni, elsírom magam, vagy megállok előtte, és lejátszódik bennem a kép, amikor annál voltunk. Már egyszer azt hittem kiheverem, most miért lehet megint ennyire rossz? Kb ilyen lehetettem pár hónappal a halála után is, mint most. Túl fogom tenni valaha magam rajta? Mit tehetnék?
Részvétem. El tudom képzelni, milyen szörnyű most neked.
Hogy miért lett megint ilyen nehéz, arra az a válasz, hogy az ilyen nagy tragédiáknál előfordul ez a hullámzás... először elviselhetetlen, aztán az ember megtanul együtt élni vele, majd újra jönnek mélypontok és könnyebb időszakok.
De ha nem hagyod magad, akkor idővel képes leszel túllépni ezen. Nem hiszem, hogy teljesen elmúlhat, de ha nem hagyod, hogy maga alá temessen a gyász, akkor majd sokkal könnyebb lesz.
Szerintem, ha igazán szeretted soha nem fogod elfelejteni, fájni fog de az idő múlásával már enyhülni fog. És ne felejtsd! Ő fentről vigyáz rád
Nagyon sajnálom a történetedet
Nem kell siettetni semmit, még csak egy év telt el. Az évfordulók, meg mindig nehezen telnek sajnos. Egy barátom 3 éve veszítette el a barátnőjét (cserbenhagyásos gázolás), volt már azóta másik barátnője, még is van hogy srác létére elsírja magát, annyira bántja még mindig a dolog. Nagyon szerelmesek voltak egymásba, közösen tervezgették a jövőt és nehéz feldolgozni, hogy ennek nem úgy lesz vége, hogy az egyik félrelép, vagy kiszeret a másikból, bármi, hanem úgy, mintha elvágták volna és ezt az itt maradt félnek meg kell próbálnia valahogy elfogadni, feldolgozni, azokkal a gondolatokkal együtt, hogy mi lett volna ha...
Sajnos ez egy nagyon nehéz dolog, pláne ha tényleg egy nagyon jó kapcsolatról volt szó.
Én, illetve a válaszolók nem tudhatják, hogy mennyire mély benned ez a seb és mennyire tudnád ezt magadtól feldolgozni. Örökre egy része lesz az életednek, de nem mindegy mennyire képes legyűrni... Ha rossz kedved van tőle folyamatosan, akkor talán érdemes lenne felkeresni egy pszichológust, aki segíthet a dolog feldolgozásában és olyan helyen való elraktározásában, ami nem akadályoz meg a mindennapi élet örömeinek való megélésében.
Köszönöm szépen mindenkinek!
Majd ha minden kötél szakad, lehet segítségre lesz szükségem! :( Azért, remélem majd enyhül...
És még egyszer, nagyon szépen köszönöm a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!