Szabad-e befolyásolnia, befolyásolhatja-e egy közel húsz éve elkövetett "csíntevés", majdnem negyvenéves barátságunkat?

A csíntevés elég bizarr dolog volt, hármas szex partik, amit a feleségem kezdeményezett, így nem éreztem, hogy haragudnom kellene a barátomra, amiért nem utasította vissza a felkérést. Ezekben a játékokban mindhárman örömünket leltük – kis ráhangolódás után én is -, és semmi okát nem láttuk annak, hogy lelkiismeret furdalásunk legyen. A több évig tartó viszony több generációs lakásba költözés miatt szakadt meg.

Rá pár évre elváltunk, de – természetesen – nem a barátom volt a válóok.

Sok év után, egy szomorú esemény kapcsán – egy régi osztálytársunk temetésén – összefutottunk. Névjegyet cseréltünk, s a kocsijában kicsit beszélgettünk, de nagyon zavarban volt. Egyszer-kétszer felhívtuk egymást, de azok már-már elmaradnak, találkozások, közös programok pedig szóba sem kerülnek.

A legvadabb oldalról kezdem a gondolataimat: Csak nem ítél el azért, mert én azt az egészet anno „megengedtem” mi több, részese is voltam – függetlenül attól, hogy nélküle nem történt volna meg az első sem, de azóta esetleg megbánta vagy meggyónta?

Merjem letámadni, felhozni a régi „malacságokat”, hogy megnyugtathassam: én még most sem haragszom. Elvégre általános iskolás korunk óta ismerjük egymást!